Életrajz
1956, július 17., Budapest.
Makarenko óvoda.
Szemere Utcai Általános Iskola.
Eötvös Gimnázium.
Kalocsai Forradalmi Ezred, 82-es aknavető század.
Ho Shi Minh Tanárképző Főiskola, magyar-történelem szak.
Eötvös Loránd Tudományegyetem, filozófia szak.
József Attila Kör.
Magyar Írószövetség,
Szépírók társasága.
1982 óta szabadfoglalkozású író.
Vers, próza, esszé, dráma, fordítás, forgatókönyv.
Filmek
Mami Blue (rendezte: Payer Róbert), 1988.
Ördög vigye (rendezte: Payer Róbert), 1992.
Videoblues (rendezte: Sopsits Árpád), 1992.
Ezt kell beoszd mára bébi! (kisjátékfilm, rendezte: Dékány Barbara), 2003
Csodálatos vadállatok (rendezte: Török Ferenc), 2005.
Egyetleneim (rendezte: Nemes Gyula), 2006
Megjelent kötetek
metaXa
regény
Magvető Kiadó, 2006
Gyarmati nő
prózák
Jelenkor Kiadó, 2005
Ambaradan
vegyes
e-book,
www.hpebook.hu, 2003
Nevetnek az angyalok
vegyes
Jelenkor Kiadó, 2002
Az olyanok, mint te
drámák
Jelenkor Kiadó, 2000
Pompásan buszozunk!
regény
Jelenkor Kiadó, 1998
Mintha élnél
regény
Jelenkor Kiadó, 1995
Bálnák tánca
drámák
Pesti Szalon Kiadó, 1994
Nincs alvás!
rövidprózák
Pesti Szalon Kiadó, 1992
Tartsd a szemed a kígyón!
versek, rövidprózák
Holnap Kiadó, 1989
A terület visszafoglalása a madaraktól
versek
Magvető Kiadó, 1986
Plasztik
rövidprózák
Magvető Kiadó, 1985
Színpadi bemutatók
Imoga, Debreceni Csokonai Színház (Pinczés István), 1990; Pinceszínház (Kőváry katalin),
1995; Pécsi Nemzeti Színház (Soós Péter), 1997
Mizantróp, Szkéné (Zsótér István), 1996
Fesd feketére!, Debreceni Csokonai Színház (Pinczés István), 1996
Jéderman, Debreceni Egyetemi Színpad, 1997
Prédales, Kamra (Máthé Gábor), 1998
Csodálatos vadállatok, Zsámbék (Jámbor József), 2001
Wunderbarer Biester, Bécs, 2001
Wanderful Wild Animal, NY, New Dramatists, 2005
Brahms és a macskák, (Toepler Zoltánnal közösen), Káva Színház (Tóth Miklós), 2003,
Kolozsvár (Szilágyi Palkó Csba), 2003
Plazma, 2007, Veszprémi Petőfi Színház (Gula Péter)
Odüsszeusz, 2007, Budapesti Bábszínház (Valló Péter)
Díjak, ösztöndíjak
Móricz Zsigmond ösztöndíj, 1985.
Soros-ösztöndíj, 1987-88, 1992.
"A jövő irodalmáért" díj, 1989.
H. C. Kaser díj (Olaszország), 1990.
Füst Milán díj, 1991.
IRAT nívódíj, 1993.
Déry-díj, 1994.
Alföld-díj, 1994.
OMI-ösztöndíj (New York), 1995.
DAAD ösztöndíj, Berlin, 1996-97.
A Soros Alapítvány Krúdy-díja, 1998.
NKA-ösztöndíj, 1999-2000.
József Attila díj, 2001.
Szép Ernő díj, 2001
Márai-díj, 2002
NKA-ösztöndíj, 2002-2003
Édes anyanyelvünk, drámaírói, alkotói ösztöndíj, 2005
Litrera-díj, 2006
HP novella-pályázat 1. díj, 2006
Palládium-díj, 2007
(Forrás: http://www.irolap.hu/object.463D10D9-B26B-404A-A512-74F58AB24AD0.ivy )
Garaczi László Sajóvámoson tárcanovellákat olvasott fel, én viszont leginkább a metaXa című regényéről kérdeztem.
Részlet a regényből:
„álltunk a hídon zsolttal, virágport söpört a szél, autó húzott el mögöttünk, ránk lökte a meleg levegőt, az üveg alján néhány csepp whisky, fényes csíkok remegtek a vízen, kidagadt a folyó a medréből, rázkódott a híd, a pillérek körül erős loccsanások és nyögés, fogcsikorgatás, ahogy a feltorlódott hordalék átfordul, karnyújtásra rohant a szennyesen hömpölygő ár alattunk, elrendeződtek a motívumok, a hőség párjaként közös szomjúságunk, ahogy elindultunk otthonról, nem mehettünk haza, egy kamion szele felpuffasztja az ingem, megpecsételjük az éjszakát, egyszerre lépünk át a korláton, huzalkötegek, pattogzó festék, ezüst graffitik, egy sofőr rémült tekintete, a lágymányosi híd lámpafüzérei, a hajóknak szóló táblák, jelzőfények, ő számol, egy-két-há, elrúgom magam, de már ahogy elrúgom magam, tudom, mindez mennyire fölösleges, a tett visszavonhatatlansága kioltotta az eredeti izgalmat, ennek az izgalomnak bágyadt maradékával szemléltem zuhanásom, józanul, mondhatnám, ha nem lettem volna részeg, mellettem, alattam repült zsolt csukott szemmel, mintha én lennék, és mintha erősebben hatna rá a gravitáció, hurkok rántják a mélybe, jól úszom, tudom, hogy túl fogom élni, kimászok, hazacuppogok vizes gatyában, kialszom magam, aztán felhívom őt, hecc, brahi, csíny, cukkolás, kivagyi bohémkodás, zsolt gyerekkora óta keresi a bajt, szokása a sorsot kihívni, nem hiszem, hogy épp most vallana kudarcot, most adná meg magát, és tényleg nem gabalyodtam a hordalékba, és nem hűltem ki, nem rántott le örvény, viszont aztán, már otthon nem bírtam tovább, három napja nem aludtam, a barátnőm elvetélt, a szerelmem elhagyott, a zenésztársaim összevesztek, és jött a frász, a szomszédok hívták ki a mentőt, másnap arra ébredek, hogy egy idegen paplan hideg csücskét szorítom, az ügyeletes suttogva mondja a leckét a hóhajú professzornak, bólogatnak, a prof kampón lógó kórlapomat nézi, nem értem, mit beszélnek, nyilván a drogos, epilepsziás, szimuláns, pánikbeteg, depressziós diagnózis-verziókat morzsolgatják, ez az orvosi bikkfanyelv előkelővé és félelmetessé teszi őket, a nővér biztatóan mosolyog, az adjunktus komoran néz, belőlem merítenek ihletet, ahogy én, ezt is tudják, sugárzik visszafogott, magabiztos szánakozásukból, belőlük reményt, a prof arra kér, látogassam meg a szobájában délután, tovább sodródnak a szomszéd ágyhoz, kezdődik elölről a procedúra egy másik beteggel, az udvaron, a hámló téglafal előtt, az alagsori konyhából felszálló zsírszagban pácolódva, a szürke, repedezett aszfalton az orvosok csillogó volvói és jaguarjai, két ablaktábla közt üszkös kráter csikkekkel, zugpöföde, üszök és korom, a lázadás füstje, a rend, a tisztaság, a gyógyulni akarás felszíne alatt a megrögzöttség, az abúzusra való örök hajlandóság, a prof törékeny arcában nagy, barna, álmos szemek, a maga részéről kimerültségre tippel, ismeri a nevem, van egy cédéje tőlünk, ha egyetértek, beutal egy vidéki szanatóriumba, ahol régi ismerőse, kollégája, hirsch doktornő dolgozik, jártam már ott, egy ismerősömet látogattam meg, az operaház pozanosát, amfetaminnal cincálta szét az idegeit, egy este beletülkölt a csengettyűáriába, úgy hívta a helyet, a bolondok mekkája, ősz volt, a kertész vastalicskában tolta az avart, nem hittem, hogy egyszer én is idekerülök,”
(Forrás: http://www.litera.hu/object.ccc56d31-e665-464e-bf06-7d85632efcfd.ivy )
|