[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Az izgalmas és finom emberséggel átszőtt regény középpontjában két ember áll. Egy fiatal, saját útját kereső zsidó férfi, és a politikai életben mind magasabbra és magasabbra emelkedő ellenség, akit ő csak B.-nek nevez, és akinek propagandája egyre fenyegetőbb, nyomasztóbb és mélységesen antiszemita légkört teremt.
Tettes és áldozat szimbiotikus, sőt sorsszerű kapcsolatát a szerző pontos megfigyelések révén boncolgatja, s írói tehetségének köszönhetően általános érvényű emberi parabolává emeli.
"Az ellenség halálá"-t Keilson 1942-ben, hollandiai búvóhelyén kezdte papírra vetni, de csak 1959-ben jelenhetett meg Németországban. Amerikai kiadása, amely a Keserédes komédia című kisregénnyel egy kötetben látott napvilágot, 2010-ben világszerte lelkes fogadtatásra talált, s egyben új lendületet adott a szerző befogadásának: "Az ellenség halála és a Keserédes komédia egy-egy remekmű, Hans Keilson pedig zseni." (New York Times)
|
A kötet több "szereplője" élete kisebb-nagyobb szakaszában erősen kötődött a Nyugathoz: Ady, Schöpflin és Szép Ernő az indulástól voltak munkatársai, Karinthy egy év múlva, Márai az első világháború után csatlakozott hozzájuk; a Nyugat Osvát életének főműve volt, Németh László életrajzában pedig az is jelentős esemény, amikor eltávolodott tőle. Más dolgozatokban a Szegeden élt vagy innen indult, de munkásságukkal messze a várost egykor az árvizektől védő Körtöltésen túlra jutó alkotók pályájának momentumai villannak fel egy-egy kézjegyben. Az írások középpontjában álló filológiai apróságok, dokumentumok hátterébe pillantva felsejlenek az irodalmi élet szereplőinek sajátos típusai: a könyveivel házalni kényszerülő író; a rejtőzködő szerkesztő és ellentéte, a kéretlenül kitárulkozó redaktor; az egymást szakmailag és emberileg tisztelő grafikus és nyomdász; a rajongó gyűjtő; a fiatalabb kollégát munkára ösztökélő irodalomtörténész professzor vagy éppen a saját hibáját leplező sajtó alá rendező. A magyar irodalom kis történetei ezek, de elég Kosztolányi azon szavaira gondolni, miszerint nem mindig a nagy kérdéseket kell feltenni.
|
Az élet értelmét kutató Bellow-hősök könyörtelen, fekete humorral átitatott ábrázolása új lendületet adott az amerikai regény 20. századi fejlődésének.” The New York Times
„»Megőrült a fajtánk? Van rá elég bizonyíték.« Swifti kérdés. Swifti válasz. Sammler modern Gulliverként bolyong egy számára idegen es bizarr kultúrában.” Philip Roth
Artur Sammler szó szerint a sírból jött vissza. Fél szemét kiverték, feleségét megölték, méltóságától megfosztották. Amerikában élő rokonai fedezték fel nevét a túlélők listáján, majd New Yorkba költöztetik, segítik és támogatják. Mindannyian szeretik az intelligens, sziporkázó humorú, mindig mindenkire odafigyelő öregurat, azonban Sammler nemigen tud mihez kezdeni se velük, se a világgal, amelyben élnek.
Egytől egyig eszelősnek tartja őket. Nem tudja eldönteni, melyikük a nagyobb bolond: a guberáló Shula-Slawa, aki a virágokkal beszélget; az „agyonbaszott” szemű Angela; a munkahelyén kizárólag keresztrejtvényt fejtő Wallace; az illegális abortuszokért a maffiától kapott pénzt a zsámolyba rejtő Elya vagy a zenekritikus Bruch, aki mocskolódó leveleket írkál a muzsikusoknak.
Ám egy szép tavaszi napon Sammlert két váratlan esemény zökkenti ki szokásos elmélkedéseiből életről és halálról na meg a holdra szállásról. Rajtakap a buszon egy fekete zsebtolvajt, megmentője, Elya Gruner pedig kórházba kerül…
|
Az internetes társkeresés, a bordélyok világa, a délszláv háború utáni korrupció, a keletre érkező nyugati ember megdöbbenése együtt kavarog ebben a megrázó pszichológiai regényben. Főszereplője egy pszichiáter, aki úgy osztogatja betegeinek a poszttraumás stressz diagnózisát, akár az ügynökök a szórólapokat. Pavel viszontagságaiból és páciensei elbeszéléseiből olyan általános érvényű emberi sorsokat ismerhetünk meg, melyekben nem számít, ki gazdag és ki szegény, ki ismert és ki névtelen: a titkok és tragédiák mindig ott rejtőznek a kulisszák mögött, és akár pszichiáter segítségével, akár anélkül mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát az életben való boldogulásért. A kritikusok Slađana Bukovac regényét a Száll a kakukk fészkére horvát megfelelőjeként emlegetik.
|
A modern skandináv irodalom izgalmas és sokszínű alkotásaiból válogató sorozatunk újabb kötettel bővül, ezúttal a norvég színtér elmúlt néhány évének talán legígéretesebb írói bemutatkozása kerül az olvasók elé. A fiatal szerző első és ez idáig egyetlen regényében a gyermeknevelés, illetve az ezzel járó egyéni, családi és intézményi felelősség vállalásának kérdéseit vizsgálja, e fajsúlyos mondanivaló azonban rendkívül szórakoztató stílusban megírt, néha ugyan kissé szomorkás tónusú, de mindvégig magával ragadó humorral átszőtt narratív formában ölt testet. A gondolatébresztő történet keretét egy pszichológusi ambíciókat dédelgető, ízig-vérig mai huszonéves sorsának alakulása, emberi-erkölcsi fejlődése adja. A főszereplő élete gyökeresen megváltozik először azon a napon, amikor, részben kényszerűségből, munkát vállal egy óvodában, másodszor pedig akkor, amikor rádöbben, hogy ebben a korábban ideálisnak hitt környezetben éppen a gyerekek kapják a legkevesebb törődést, szeretetet. Mindennapi feladataiban hamarosan igen komoly akadályokkal találja magát szemben, nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak az óvodai munkatársak között folyó kicsinyes hatalmi harcok és alattomos munkahelyi intrikák útvesztőjében kell eligazodnia, hanem rendszeresen meg kell küzdenie a gyakran reménytelenül közönyös, felelősségüket inkább másokra áthárítani akaró szülőkkel is. Hősünk számára a felnőtté válás befejező szakasza veszi ezzel kezdetét, olyan keserves- mulatságos tanulási folyamat, amelyhez a gyerekek világának önfeledt derűje olykor erőt kölcsönöz, máskor vigaszt nyújt. A Játszótér nyomasztó társadalomkritikai diagnózisa ellenére is nagyon szórakoztató olvasmány, írója szeretetre méltó humorral és kitűnő stílusérzékkel közvetíti a mai húszas-harmincas generáció életérzését. Az 1997-ben megjelent regényt mindmáig hatalmas népszerűség övezi norvég nyelvterületen, történetéből televíziós sorozat is készült.
|
Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven.
A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét.
Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből.
A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást.
Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást.
|
Aojamának a felesége halála óta nem volt senkije. Ám ez csak akkor válik számára igazán nyomasztóvá, amikor már tinédzser fia is azt javasolja neki, hogy nősüljön újra. Megoldásként barátja egy őrült ötlettel áll elő: szervezzenek meghallgatásokat egy kitalált filmhez, hogy a férfi a jelentkezők közül választhasson új feleséget magának. A castingon megjelenő nők többsége teljesen hidegen hagyja Aojamát, kivéve egy gyönyörű, törékeny, titokzatos teremtést. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a nehéz sorsú, finom modorú balerina egyre jobban elbűvöli a férfit. Ám a látszat néha végzetesen megtévesztő lehet. Csak az a kérdés, hogy mire a szerelemtől vak Aojama ráébred a rémálomnál is rosszabb valóságra, nem lesz-e túl késő. A Casting Murakami Rjú eddigi legkifinomultabb, leglenyűgözőbb regénye. Miike Takashi legendás filmfeldolgozásával kiegészülve a szerzőt a japán pszicho-thriller nagymesterévé avatta.
|
Győzhet vajon az élni vágyás a legmélyebb fájdalmak felett? Frida Kahlo a halálos ágyán fekve emlékezik vissza nyugtalan életére. Az örökös gyötrelem és a vele vívott harc ellenében alkotja világhírűvé vált festményeit, bonyolítja egyre szövevényesebb szerelmi viszonyait. Frida - a korai gyermekbénulástól a kamaszkorában elszenvedett balesetet követő harminckét műtétig - a fájdalom minden arcába belenéz, mégis újra és újra az élet mellett dönt. Slavenka Drakulić, aki szintén súlyos betegen éli az életét, jól ismeri ezt a sokarcú világot; Fridáról szóló regénye így önéletrajzi árnyalatot is kap. Ugyancsak fontos szerephez jut a festő édesanyja és húgai, az életében központi szerepet betöltő Diego Rivera szeretői, valamint Natalja Szedova, aki Lev Trockij élettársa volt. Drakulić a fájdalom kórtörténetének keretébe illeszti rövid, ám finom értelmezéseit Frida Kahlo festményeiről.
|
Michel Folco híven, szinte tudományos pontossággal követi főhősének gyermekkorát és ifjúságát, de az ironikus hang és a szövegbe ravaszul beleszőtt nagyon is mai elemek regényessé teszik a művet.
Persze, a főhős származása bizonytalan. Persze, közepes tehetség. Persze, anyja fiatalon halt meg. Persze, semmiféle falrengető vagy kivételes szenvedélye nem volt. A könyv hatásossága Hitler banális ifjúsága. De amint haladunk e különös könyv olvasásában, kialakul az a személyiség, amelynek elszántsága fokozatosan zavarba ejt bennünket. Mert gyerekkorát úgy értelmezhetjük, hogy elképzeljük jövőjét, romboló hatalmát, azt a hatást, amelyet népe legnagyobb részére gyakorolni fog, ő, aki egyáltalán nem elbűvölő.
Michel Folco nem életrajzíró, még ha műveit aprólékosan dokumentálja is. Fantáziával, maró humorral adja elő, hogyan bújik meg a legbanálisabb gyermekben a legfélelmetesebb szörnyeteg. És ezzel a könyv túltesz minden történelemkönyvön.
A könyv Franciaországban hatalmas siker!
|
1796-ban Kazinczy Ferenc hét éves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban. Harminchat évvel később Török Sophie, Kazinczy özvegye elmegy a múzeumba, hogy szembenézzen a kitömött testtel. Péterfy Gergely új regénye, mely tíz év munkájának eredménye, mesterien komponált, megrázó és az olvasó érdeklődését mindvégig fenntartó mű.
|
Mi történt Kormival? - a magabiztos, mindenkit elbűvölő lány, aki körül csak úgy pezseg az élet, milyen valójában? Milyen akkor, amikor a pirulák és az alkohol mindent elrejtő gőze nem lengi körül? Mi zajlik a ragadós kacagás, a rummámoros éjszakák legmélyén?
Hogyan történhetett, hogy a város legmenőbb, feketebakancsos leszbije saját otthona rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító „életét”? A kötet elbeszélőjének nagy szerelme, Kormi elszigeteli magát saját lakásában. Nem vásárol, nem mozdul ki, még csak szemetet sem meri levinni, sőt már éjjel sem merészkedik emberek közé. Szorongástól szenvedve még a legegyszerűbb dolgoktól is visszariad. Kormi hosszú éveken át sikerrel rejtette el lelki betegségét - S AMIKOR MÁR FELTÁRULKOZNA, AMIKOR MINDEN IDEGSZÁLA KÖNYÖRÖGNE A SEGÍTSÉGÉRT, SENKI SEM ÉRTI… A SZAVAK ROSSZKOR, ROSSZ HELYEN HANGZANAK EL, ÉS SÜKET FÜLEKRE TALÁLNAK.
A világhírű finn írónő második regényében különös szerelmi háromszög bontakozik ki, és érzéki szerelmi dráma játszódik le a magával ragadó leszbikus lány, Kormi pánikbetegségének az árnyékában. Mámoros nevetés, elsöprő szenvedély, fojtogató féltékenység és könnyek vezetnek a megtörhetetlen magány és a végső lemondás felé.
Sofi Oksanen a Baby Jane-ben tabutémákhoz nyúl: az Oksanenre oly jellemző dühvel és szívbemarkoló átéléssel hívja fel a figyelmet a melegek zárt világának emberségére, illetve a lelki betegekről való gondoskodás csődjére, a kirekesztettségükre, a társadalom velük szembeni értetlenségére, az alkoholon, nyugtatókon, drogokon élő Prozac-nemzedék magára hagyatottságára.
|
A hajdani kanadai emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét ebben az egyetlen napnyi regényben. A cselekmény helyszíne Szeged napfényes városa, annak már-már kultikus színhelyei, a Dóm tere, a belváros gondosan kikövezett utcái, az árnyas Tisza-part, a ferencesek ősi temploma. Ám a cselekmény által nem derűs és boldog sorsok bontakoznak ki, hanem az élet mélyebb és hidegebb bugyraiba merülhetünk bele. Egy minap tartott osztálytalálkozón veszi kezdetét a történet, hogy aztán hősi tettekre és gyengeségekre, csalásokra, elhallgatásokra, szétfoszló álmokra, rejtett életekre, ifjúkori bűnökre és örömökre nyíljon rá az elbeszélés ablaka. Középkorú emberek, régi barátok mesélik vagy hallgatják el, mi történt velük az utóbbi harminc év alatt, s hogy mi történik velük most. Sok jó, sok rossz, sok igaz, sok hazugság. És ebből a regényből megtudhatjuk azt is, mi a mondat otthona. Hogy lehet az szív, test, lélek, szellem. Persze. De a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha. Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó. (Darvasi László)
|
Szilasi László könyve, a Szentek hárfája, történelmi regény és intellektuális krimi. A múlt század húszas éveiben kezdődő történet mesélői egy korabeli gyilkosság hátterét, indítékait akarják felderíteni: miért ölte meg a haragosi Nagytemplomban Omaszta Mátyás módos gazdát Grynaus Tamás diák, hová tűnt a helyszínről a holttest és az elkövető, és hogyan változtatta meg egy közösség életét ez a bűneset. A regény szerkezete követi ugyan a magyar irodalomból is jól ismert történetmesélési hagyományt, mely szerint "ahány elbeszélő, annyi történet", de ennek technikáját különleges módon alkalmazza a szerző. A könyv történetei mint a hagymáról lassan lefejtett rétegek nyílnak meg, egy csodálatosan sokszínű nyelven, melyek az elmúlt század nyelvi változásait is mutatják.
|
Donald Ray Pollock lebilincselően sötét Amerika-víziójában egy csapat szélsőséges szereplő életét követi a második világháború végétől a hatvanas évekig. Willard, a Csendes-óceáni szigeteken lezajlott vérengzésből visszatért veterán nem tudja megmenteni rákban szenvedő, gyönyörű feleségét, Charlotte-ot - hiába áztatja hektónyi áldozati vérbe az imatuskót, ahol naponta órákat fohászkodik az életéért. Egy másik házaspár, Carl és Sandy az országutakon portyázik és gyilkol. Modellek után kutatnak, és miután lefényképezik, ki is végzik őket. Feltűnik a színen a pókidomár prédikátor, Roy, aki tolószékben ülő társával együtt bujkál a törvény elől. Ők azok az ámokfutók, akik közt Willard és Charlotte árvaságra jutott fia, Arvin - minden szörnyűség dacára - jó emberré szeretne válni, de ehhez előbb brutális módon meg kell harcolnia az igazáért.
Pollock mesteri regénye megdöbbenti és mélyen megindítja olvasóit. Oliver Stone Született gyilkosok című filmjének beteges intenzitása párosul benne Cormac McCarthy katarktikusan mély emberi rémségeivel. Valódi kortárs szépirodalom.
Donald Ray Pollock 1954-ben született. 1973-tól 2005-ig kétkezi munkásként dolgozott a Mead Papírgyárban (Chillicothe, Ohio). 2008-ban jelentette meg első kötetét Knockemstiff címmel, amelyet a kritikák egybehangzó elismeréssel fogadtak. Mindig az ördöggel című második műve 2011-es megjelenésekor a hónap könyve lett az Amazonon, 2012-ben Franciaországban pedig az év legjobb könyvének választották.
|
1916. Oroszország hadban áll Németországgal, II. Miklós a hadsereg főparancsnokaként a fronton van. Az országban tarol az éhínség és a nyomor, a nép elégedetlenkedik. Petrográdban, a cári udvarban egyre erősödik a cárné, Alekszandra Fjodorovna befolyása. Legfőbb támasza és tanácsadója Grigorij Raszputyin. Ki ez az égő szemű ember, aki az ujja köré csavarta a cárnét, s akinek mocskos csizmáját egyként csókolgatja főrendi udvarhölgy és egyszerű asszony, akitől egy ajánlólevél ajtókat nyit meg és életeket változtathat meg gyökerestül? Ki ő? Egy félanalfabéta, ám ravasz szibériai muzsik csupán, féktelen orgiákat csapó perverz alkoholista, vagy jövőbe látó, kézrátétellel gyógyító "szent ember"? Mi a titka ennek a férfinak, akinek szabad bejárása van a cári palotába, s akit vagy imádnak, vagy engesztelhetetlenül gyűlölnek? December 16-án orosz főnemesek egy csoportja brutálisan meggyilkolta Raszputyint. Az Orosz Birodalom recseg-ropog. A folytatást ismerjük. A történetet Raszputyin idősebbik lánya, a költői lelkületű Marija beszéli el, akit bár elborzaszt apja kettőssége, mégsem tudja függetleníteni magát az iránta érzett szeretettől... A történelem egyik legtitokzatosabb politikai merényletét elmesélő Robert Alexander a leningrádi egyetemen is folytatott tanulmányokat, dolgozott az Egyesült Államok kormányának az egykori Szovjetunióban, beutazta Oroszországot, jelenleg vállalkozásai vannak Szentpéterváron.
|
Kisfiú holttestére bukkannak Reykjavík egy lepusztult lakótelepén. Szúrt sebtől vérzett el. Ázsiai származású volt, így Erlendur felügyelőnek azzal is számolnia kell, hogy rasszista támadás állhat a gyilkosság mögött. Annál is inkább, mivel az áldozat bátyja a délkelet-ázsiai bevándorlók bandájának vezére. Ám egész más indítékok is felmerülnek a nyomozócsapat előtt, miközben Erlendurnek a magánéletében is jócskán akad tisztáznivalója. Aztán egy hulladékgyűjtő konténerből előkerül a gyilkos eszköz, egy fafaragáshoz használatos kés. Erlendurnek eddigi legsötétebb és legtragikusabb esetével kell megbirkóznia.
|
Egy Reykjavík melletti tó földrengés következtében apadni kezd. A jelenséget vizsgáló tudós egy csontvázra bukkan a mederben, amelynek lábához egy orosz gyártmányú rádiókészüléket erősítettek. Az ügyet Erlendur nyomozó és csapata kapja, s ahogy megbolygatják a múltat, emberi tragédiák egész szövevénye bontakozik ki előttük. A szerelemről, barátságról, ifjúkori eszmékről és árulásról szóló sötét, fél évszázados történet mögött pedig ott lapul a hírhedt keletnémet titkosszolgálat, a Stasi.
|
2008 - 2009-ben a cigánygyilkosságok tettesei úgy látogattak el a szegénység gócpontjaira, hogy igazán körül se néztek: jöttek, láttak, lőttek. A megbüntetendő falvakat átgondoltan választották ki, de a házat már nem. Amit Molotov-koktéljaikkal és puskáikkal műveltek, olyan volt, mint valamiféle morbid cigány rulett: ér, akit ér.
Közvetlenül a merényletek után akadtak köztük kakukktojások is sokféle helyszínrajz készült rendőrségi és újságírói eszközökkel, de csak kevés hatolt a konfliktusok mélyére, a szomszédságba, a házfalak mögé, hogy igazán árnyalt képet mutasson fel. Mint a kötetbe foglalt tizenegy, szépirodalmi igényű riport, melyek korhű ábrázolásában még benne van a rejtély. Mondd, a Piroskától az összes befőttet elvitték? Az őszibarackot is?
Az őszibarackot is.
Pedig az volt a legfinomabb.
Ilyesmi nem fordulhatott volna elő Rákosi alatt.
Ahogy feküdtek a földön majdnem ruhátlan! Azt hittem, sokkot kaptak, el vannak ájulva, rá is szóltam a rendőrre: Takarjátok már be, megfáznak! A rendőr meg mondja: Meg vannak halva. [] Egy másik meg azt mondta: Bedobták a Molotov-koktélt, nehogy megfagyjanak.
Nekem ájulásom van, nem emlékszek semmire. A férjem ótotta a tüzet. Az segélt neki, aki most bent van. Elkapta a láng a függönyt. Gyönyörű szép függönyünk volt, fényes, zöld. A szőnyeg is milyen szép volt. Tiszta piros! Lángolt a ház!
Nincs itt semmi probléma a faluban, csak tudni kell a cigányokkal bánni. A cigány az olyan, mint a kutya. Nem elfutni előle, nem hátat fordítani, hanem szorítani, mindig beljebb menni.
Még egy utolsó imára mindenki odadermed. Azokért, akik nincsenek itt. Aki baltával a lábába vágott, akit meglőttek, és akinek elfagytak az ujjai.
Nem maga a gyilkos?
|
A légi háború a német irodalomban? Vagy inkább: a légi háború csöndje a német irodalomban? Mi ez a csönd, és mit takar? – teszi fel a kérdést Sebald. Csak az angol haderő egymillió tonna bombát dobott le a német városokra a második világháborús szőnyegbombázások során, és ezekben hatszázezer civil személy vesztette életét. Hogy lehet az, hogy ennek a nemzeti katasztrófának szinte semmi nyoma nem maradt sem a korabeli, sem a későbbi irodalmi alkotásokban? Vagy hogy az a néhány regény, amely mégis kísérletet tett a feldolgozására, nem jutott tovább a giccsnél, a közhelyeknél, a náci retorikára is jellemző dagályos semmitmondásnál? Miért nem jelenítette meg a légi háborút és annak következményeit a német irodalom sem rögtön, sem később? Talán szégyenkezésből? Feledés- vagy vezeklésvágyból? Vagy az átélt iszonyatos trauma béklyózta meg? Sebald azon túl, hogy rákérdez a korabeli beszámolók hiányának lelki és erkölcsi okaira, egyúttal el is végzi azt a munkát, amit a kortársak elmulasztottak: a maga szikárságában felkavaró írói nyelvén rekonstruálja, mit élhettek át az áldozatok életük utolsó pillanataiban, s hogy milyen borzalmak vártak a túlélőkre, akik közül sokan az őrületbe menekültek az emlékezés elől. Sebald esszéje nemcsak elgondolkodtat, de borzalmas láttató erővel meg is szólaltatja a csöndet.
|
Hogyan lesz egy aradi vagonlakóból a megnyíló Broadway mozi gépésze? Megalázó-e segítséget kérni és bűn-e belekapaszkodni a kínálkozó lehetőségbe egy rossz korban? Milyen nagyanya lesz abból a tanító nőből, aki szíve szerint apáca lett volna, ha nem oszlatják fel az apácarendeket? Mindezekre a kérdésekre keres lehetséges választ Lovas Ildikó legújabb regényében, a tőle megszokott módon, nem egyetlen megoldásba kapaszkodva, de megengedve a választás lehetőségét.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
.png)
