[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Pongrácbánya egy álmos kisváros valahol Magyarországon. Tűz üt ki a művelődési ház épületében, az elkövetők helyi fiatalok. Erre az isten háta mögötti településre helyezik át Ács János rendőr századost. Határozott elképzelésekkel érkezik, célja: megszüntetni a városban uralkodó káoszt.
Karizmatikus férfi, aki az addig csak kallódó fiatalokból egyfajta polgárőrséget szervez. A csapat módszerei nem aratnak osztatlan tetszést.
Milyen következményekkel járhat, ha a még könnyen befolyásolható fiatalok egy olyan vezető mögé sorakozhatnak, aki hatalommal ruházza fel őket? Ez a hatalom vajon képes családokat szétszakítani? Egy egész közösséget félelemmel átitatni? Hol a határ? Hol az igazság?
Czető Bernát László műve fikció. De a mai magyar valóság tükröződik benne.
|
Amit nem mondtak ki ott és akkor - Aharon Appelfeld
Arról az emberről, akinek hézagos emlékezetét hazugságokkal tömködték tele, majd az idő kioltotta, és csak a bizonytalanság kísértete suttog benne már, majd egy nap hirtelen izzásba jön, miféle történet írható?
A Magnus a második világháborút túlélt, ám egy bombázás következtében ötéves kora óta amnéziában szenvedő Franz Georg története, akinek mindössze egy tűzrágta plüssmackó - Magnus - maradt meg gyermekkora elfeledett, hermetikusan lezárt vákuumából, s akinek csak a ki nem vagyok kifordított formulája jut önmeghatározásként. Franz-Georg, alias, Magnus, a regény folyamán fokozatosan fedezi fel önmaga és szülei múltját, és töredékes emlékezete lassan egésszé állítja össze a kirakós játékszerűen darabokra hullott idő titkát, miközben identitáskeresése a szenvedés újabb és újabb bugyrait nyitja meg előtte.
A Magnus felkavaró, drámai erejű történet önkeresésről és emlékezetről, a történelem súlya alatt megtört emberi sorsokról, mely egy mese bájával ragadja magával az olvasót. Sylvie Germaint mélységes humánuma korunk egyik legjelentősebb francia írójává emeli.
Sylvie Germain első regényével az Éjszakák könyvével robbant be az irodalmi köztudatba, amellyel kritikai díjat tömkelegét nyerte el. Nagysikerű A harag napjai című regényét Fémina-díjjal jutalmazta a szakma. Egyéb jelentős regényei között tartjuk számon A rossz szeretők dalát, illetve a középiskolások Goncourt-díját elnyert Magnust. Regényeinek többsége a Rossz, a Szenvedés és a Bűn létének értelmét kutatja a modern lét embertagadó forgatagában, és zsidó-keresztény misztikumtól áthatott életműve a spiritualitást mély humánummal és stiláris gazdagsággal ötvözi.
2012-ben a Francia Bölcsészek Köre Nagydíjával jutalmazta munkásságát.
|
Minden éjjel, miután a felesége elaludt, Kavasima Maszajuki kibújik közös ágyukból és a szoba közepére állva hosszan bámulja bölcsőjében pihenő újszülött kislányukat. Ez azonban nem a megszokott családi idill: a férfi kezében jégvágót szorongat és az egyre erősödő vággyal küszködik, hogy lesújtson vele. Miután úgy dönt, megütközik démonaival, Kavasima olyan események láncolatát indítja el, amelyek látszólag kikerülhetetlenül sodorják egy gyilkosság felé… A szerző, Murakami Rjú (1952) a posztmodern kor reneszánsz embere: zenész, filmes, tévés személyiség és díjakkal kitüntetett író – akinek művei Japánon kívül is kultstátuszra tettek szert. Első, több millió példányban elkelt regényével elnyerte Japán egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését, az Akutagava-díjat. A Piercingben Murakami sajátos stílusában mesél a gyermekkori bántalmazásról és a közöttünk élő, néma áldozatokról, a történet szálait két egymásra találó ember köré gombolyítva, akik a fájdalmas múlttal küszködve lesznek társak és ellenségek, az utolsó vérig. A Piercing egy kényes gyomrúaknak és érzékeny lelkűeknek kevéssé ajánlott olvasmány, ami mesterien vegyíti a kegyetlenül hidegvérű krimik légkörét a váratlanul könnyed, klasszikus humorral. Húsba markoló és lebilincselő élmény ez a könyv, ami nem kategorizálható sem horrorként, sem fekete humorként, mert nem más, mint egy zavarba ejtően szórakoztató regény.
|
Nem tudni, hogy kezdődött. Florin gyanútlanul járta a vadcsapásokat, kihelyezte a hurkokat, begyűjtötte az áldozatait, de a kielégülés nem történt meg. Gondosan utánajárt mindennek, helyükön vannak a dolgok, de a célnál egy apróság mindig eltolódott. A helyzet csodát ígért, de beváltani nem volt képes. Pénzt akart csinálni, de rájött, hogy nem érdekli. Aztán azt akarta, hogy megtudják, kegyetlen gyilkos, orvul öl. Hogy megbotránkozzanak.
Jenei László 1964-ben született, Gesztelyen él.
Író, a Műút folyóirat szerkesztője.
Van egy helyszín, ahol életünk során mindnyájan megfordulunk: a temető. S van egy állapot, mellyel akár többször is szembe kell néznünk, a haldoklás vagy a gyász ideje. A Díszössztűz hét elbeszélése ezen a szálon kapcsolódik egymáshoz, a temető mint helyszín vagy mint képzet. Az elbeszélések szereplőit néha nem is közvetlenül érinti az elmúlás, hozzátartozójuk, szerelmük beteg, haldoklik vagy már meghalt, így a gyász lelki eredetű és/vagy praktikus munkája foglalkoztatja őket. Alapkérdés számukra legyenek bár fiatalok, középkorúak: a temető hogyan válhat a lelket felzaklató színtérből a nyugalom kitüntetett helyévé, s ez a nyugalom mennyire viszonylagos? Miképpen reagálunk érzelmi, egzisztenciális válsághelyzetek, kibogozhatatlan, már-már misztikus pillanataink során vagy éppen a hétköznapi erőszak, netán a háború mindent megváltoztató közegében?
Jenei László kortárs irodalmunk egyik legizgalmasabb és legbátrabb elbeszélője. Új kötete olyan világba vezeti az olvasót, amelyben a látszólagos hétköznapiság ingatag kulissza a saját démonainak kiszolgáltatott ember élhetetlen élete előtt.
|
A biztonsági kamera rögzíti a bankba belépő alakot, aki a pénztároshoz siet, s azonnal pisztolyt szegez rá. A nő huszonöt másodpercet kap, hogy átadja a pénzt. Időben át is adja, ám támadója hidegvérrel lelövi. A Vörösbegy című regényből már ismert Harry Hole nyomozó kapja meg az ügyet, amelyhez azonban váratlanul egy másik is társul. Miközben barátnője Moszkvában tartózkodik, Harry összejön egy régi szerelmével. Nála vacsorázik, ám reggel már a saját lakásában ébred, s az eltelt húsz órából semmire nem emlékszik….
Minden benne van, ami egy krimitől elvárható: hamis nyomok, váratlan fordulatok, összetett cselekmény. Mindannyiszor, amikor már úgy hiszed nyomon vagy, Nesbø, a norvég krimikirály gondoskodik valami váratlanról.
|
A regény egy határmenti kisváros két történelmi pillanatát idézi meg. Az első 1944. szeptember 23-a, az oroszok bevonulása és egy kamaszszerelem születésének napja, míg a második az elbeszélő-főhős válásának és a kisváros elhagyásának időpontja. Ám A szív határai mindenek előtt a szenvedély regénye: visszafogott pontossággal jeleníti meg két ember egymásra találásának és különválásának belső drámáját.
|
1909-ben Bécsben rejtélyes öngyilkosságok sorozata borzolja a kedélyeket, melyek mind nagyon hasonló körülmények között zajlanak le, s amelyekre nincs megnyugtató magyarázat. Az öngyilkosok hirtelen, minden előzmény nélkül követik el tetteiket, látszólag minden indíték nélkül, hiszen teljesen normális és rendezett életet élnek, s haláluk mindenkit megdöbbent. A főszereplő, báró Yosch, akinek egyik ismerőse, a színész Eugen Bischoff szintén ugyanilyen körülmények között lesz öngyilkos, miután meggyanúsítják azzal, hogy köze volt a színész halálához, úgy dönt, megpróbálja felderíteni a rejtélyt. A titokzatos és rémisztő esetek egyre szaporodnak, s felmerül a kérdés, hogy vajon nem gyilkosságokról van-e szó. Ám a gyilkos személye - ha egyáltalán létezik ilyen - megfoghatatlannak tűnik. A nyomok végül egy régi könyvön keresztül Salimbenihez, a 16. századi firenzei orvoshoz vezetnek…
|
Rózsa Sándor történetét sokan elmesélték már. A nép, az istenadta nép egy rakás nótát és legendát költött a betyárvezérről, a ponyvaszerzők se lustálkodtak Rózsa-ügyben, de az irodalmi profik közül is számosan pennájuk hegyére tűzték az alföldi szegénylegény sorsát: Arany, Tömörkény, Krúdy, Móricz, Móra stb.
Az előbbiekben felsorolt elbeszélőkben egyetlen közös van: egyik sem volt ott! Mármint senki nem látta közelről Rózsa Sándor működését.
Most azonban egy koronatanú beszéli el a közismert történetet. Veszelka Imre, a legszöbb paraszt, Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája meséli el, hogy valójában hogyan is estek meg a dolgok. Ha valaki, hát ő igen közelről látta az eseményeket, és most (1900-ban) a szegedi Páva vendéglő előtt elmondja az igazi, eddig eltitkolt, megdöbbentő sztorit.
Ördögi easternre számítson az olvasó, kegyetlen, de igaz szavakra, mert Veszelka nem kér de nem is ad kegyelmet. A Sömmi patakvértől nem mentes, de igaz érzelmekben is dúskáló betyárregény, melyben nemcsak a szegénylegényekről hullik le a lepel, de magáról a történelemről is. Mert Veszelkától megtudjuk, semmi sem úgy történt, ahogy eddig tudtuk. Sömmi!
|
Erlend Loe hatodik, Doppler, az utak királya című regényében a fő-antihős, Andreas Doppler és jóléti partizáncsapata ott folytatja, ahol a Doppler (Scolar Kiadó, 2006) utolsó lapjain abbahagyta, s a szerző ígéretéhez híven tovább vívja harcát. Ugyanis még mindig háború dúl. Háború. Amelyet azért mégsem kell véresen komolyan venni. Például ki lehet belőle szállni, ha kezd kínossá válni a helyzet. Az írói én egyes szám első személyről egyes szám harmadik személyre vált, és fokozatosan kívülállóvá válva hagyja, hogy antifőhőse önmaga karikatúrájáva váljék. Vad neoanarchistából egy békés, konformista gondolatkísérlet alanyává szelídülve lehetővé teszi az olvasó számára a vele való teljes azonosulást. Doppler jellemének fogyaszthatóvá tétele így megengedi, hogy anélkül kövessük az ő példáját, hogy közben fel kelljen állnunk a fotelből, s elég, ha magunknak bevalljuk: ennél többet mi sem várunk el sem tőle, sem pedig önmagunktól. Hiszen tőrölmetszett anarchistának születni kell, ám az árát is komolyan megkérik – ezt a folytatás igazi hőse, Maj Britt példája mutatja a legjobban. Hozzá képest Doppler művagány, annak viszont őszinte és szerethető – pont olyan, amilyen az olvasó lenne az ő helyében.
|
Egy barátság története. Egy forradalom története, habár csak úgy, ahogy távolról, egy kerítés mögül látszik. Az utolsó európai lepratelep története.
Kiközösítve, a pusztaságba vetett kastélyban horvát, amerikai, román, orosz leprások a huszadik század végén. Összezárva, barátságra, bűnre és halálra ítélve. Egy hely, ahonnan nincs értelme megszökni, mert a tisztátalanság stigmája sosem ereszt, és mégiscsak a szökés terve ad erőt…
Spahic lírai és reális leírásokat összefonva ad feszes ívet regényének, mely a betegség kultúrtörténetével, legendáival nyeri el allegorikus formáját.
|
Simon egy moziban látja meg Dorothée-t, s a régóta benne bujkáló, ám eddig elfojtott, természetellenes vágy oly erővel tör ki belőle, hogy egész addigi életét kockára téve, egy női WC-ben megpróbálkozik a kislányt magáévá tenni. A helyszínen elfogják , s gyors tárgyalás után az esküdtszék bűnösnek találja. Váratlan szerencse éri azonban: a börtön helyett felajánlanak neki egy speciális kezelést, így Simon nagyjából szabadon élhet, s továbbra is űzheti "kisded játékait". A történetet a pedofil főhős, Simon egyes szám első személyű elbeszéléséből ismerhetjük meg. A fiatal francia szerző, Nicolas Jones-Gorlin regénye a 2002-es év botránykönyve volt Franciaországban.
|
Ennél különösebb négykezes regény régen nem jelent meg, de még csak nem is látott napvilágot ehhez hasonló. Paco Ignacio Taibo II Mexikó leghíresebb krimiszerzője, akit milliók olvasnak öt kontinensen, míg Subcomandante Marcos a mexikói zapatista mozgalom szóvivője és vezető stratégája. A két szerző nem találkozott egymással, a regény egy újság hasábjain látott napvilágot folytatásokban. Középpontjában egy titkozatos, Morales nevű egyén után nyomoznak ketten. Subcomandante Marcos főhőse Elias Contreras, egy aluliskolázott, ám kivételes intelligenciával megáldott, egyszerű származású férfi, Taibóé pedig Hector Belascoarán Shayne, a félszemű és sánta magánnyomozó, aki az irodáján egy kárpitossal és vízvezetékszerelővel osztozik Mexikóvárosban. Az egészen különleges hangulatú, csavarokban és meglepetésekben gazdag, hihetetlenül sokszínű és sokrétű, a legkülönösebb figurákkal benépesített regény nemcsak krimiként állja meg a helyét, de egyben a kortárs latin-amerikai szépirodalom egyik kiemelkedő alkotása is.
|
Távol az óceán partjaitól, valahol Ausztrália végtelen síkságainak mélyén létezik egy különös tartomány, melyet mindenki csak úgy emleget: a Puszták. Lakói az egykori felfedezők utódai: mesésen gazdag földbirtokosok, akik a világtól elzárt udvarházaikban egyre csak a délibábos horizontot kémlelik látszat és valóság, idő és időtlenség kapcsolatán filozofálva. De vajon megtalálhatják-e valaha, ami után kutatnak? Gerald Murnane lassan áradó, lebilincselő prózája az ausztrál néplélek legmélyebb rétegeit tárja fel az olvasó előtt, akit ez a távoli vidék ugyanúgy rabul ejt majd, mint a regény fiatal főhősét. Gerald Murnane 1939-ben született a Melbourne melletti Coburg-ban. 1974-től nyolc regénye és egy esszékötete jelent meg, s ma már a modern ausztrál irodalom élő klasszikusának számít. Szenvedélyesen érdekli a lóversenyzés, és bár élete során szinte soha nem hagyta el Victoria állam területét, helyi emigránsoktól megtanult magyarul. Egyik kedvenc könyve Illyés Gyula Puszták népe című kötete, mely számos művét inspirálta.
|
A nácik által megszállt Hollandiában Wim és Marie csatlakozik az ellenálláshoz, és a házukban elbújtatják a zsidó Nicót. Életük feszültségekkel terhes, de azért a bensőségesség és az összetartozás érzésének szép órái is megadatnak hármasuknak. Nicót azonban egyszer csak ostoba nátha dönti le a lábáról, egyre gyengébb lesz, és végül meghal. Hogyan szabadul meg az ember egy jogfosztott zsidó holttestétől anélkül, hogy veszélybe sodorná saját magát és az ellenállást? Hogyan lehet feldolgozni, hogy nem leszünk hős bújtatók?
A Keserédes komédia 1947-ben jelent meg először Amszterdamban, ám a világsikert csak az amerikai fordítás 2010-es megjelenése hozta meg, új lendületet adva a szerző befogadásának. Most végre a magyar közönség is felfedezheti ezt az izgalmas életművet.
„Amikor ma Hans Keilson könyveit olvassuk, az olyan, mintha egy reggel arra ébrednénk, hogy Anna Frank nemcsak túlélte a bujkálást, de még mindig itt él köztünk.”
Los Angeles Times
|
Az 1980-as években Ceausescu elszántan igyekezett meggyőzni a Nyugatot arról, hogy Románia nem a
Szovjetunió csatlósa, hanem önálló, szabad akarattal rendelkező ország. Ehhez a politikai törekvéshez
keresve sem találhatott volna ideálisabb szimbólumot, mint Nadia Comanecit, a "legfiatalabb kommunista
hősnőt", a sportikont, a gyereklány tornászt, a montreali olimpia bajnokát. Nadiát látva, a hidegháború óta
először, a nyugati tinik arról ábrándoztak, hogy olyan sikeressé és tökéletessé válnak, mint kelet-európai
kortársuk; a szülők imádták a fegyelmezett és céltudatos gyereklányt; a szakma és a média egy emberként
ünnepelte a tehetséges sportolót. A sikernek azonban ára volt: Nadia egy őrült rendszer termékeként
folyamatosan attól rettegett, hogy nővé érve elveszíti a rezsim támogatását és a Nyugat érdeklődését.
Lola Lafon több elbeszélő nézőpontjából elmesélt álomszerű története jóval több életrajzi regénynél. Nadia
karrierje és sorsa messze túlmutat önmagán: feltárja a sport, egy valamikori rezsim, a média és a Nyugat
képmutató működését, ezáltal pedig megvilágítja, hogy a kis kommunistának nagyon is megvolt az oka rá,
hogy sosem mosolygott.
|
A Harcosok klubja szerzőjének vadonatúj regénye disztópikus világba enged bepillantást: eljön a kor, amikor a nőknek nem lesz többé szükségük férfiakra, hiszen sokkal különb gyönyört remélhetnek a ravasz fortéllyal rájuk tukmált szexkellékektől. Otthagyják családjukat, karrierjüket, bezárkóznak szobájukba, és csak akkor jönnek elő, ha lemerült az elem a készülékben.
Penny Harrigan egy menő manhattani jogi cégnél dolgozó, tipikus szürke egér: nem túl szép, nincs sok pénze, nincs pasija sem. Ezért igencsak váratlanul éri, amikor a cég egyik ügyfele, a szoftvermilliárdos C. Linus Maxwell vacsorára invitálja egy exkluzív étterembe. A férfi utána egy párizsi hotellakosztályba csábítja Pennyt, ahol egy hosszas és a kísérleti alanyt alattomos módon kihasználó tortúra veszi kezdetét: a lánynak a Beautiful You fantázianévre hallgató testápolási eszközcsalád fejlesztésében kell közreműködnie. De mire ráébred, hogy bajban van, már késő
A regény Palahniukra jellemző módon gyilkos szatírája a korunk vásárlóvá alacsonyított emberét a végletekig kihasználó manipulatív praktikáknak.
Nem lehetett kétséges, hogy mi fog történni ezután. Miközben televíziós kamerák közvetítették a jelenetet szerte a világon, Clarissa Hind, az Egyesült Államok negyvenhetedik elnöke előhúzott egy ,35-ös kaliberű pisztolyt a blézere belső zsebéből. A fegyver csövét a halántékához illesztette. És meghúzta a ravaszt.
|
"Az undorító, becstelen, ostoba államot, amely megfojtja a gyengéket, és az aljas, közönséges embereknek enged meg mindent - azt ugyan miért kellene eltűrni?"
Szányka, akinek az apja halálra itta magát, az Alkotók Szövetségében találja meg élete értelmét: harcolni az aljas hatalom ellen, a hazáért, az egyszerű emberekért, az orosz földért. A dühös fiatalok, akiket a nagy filozófus és író, Kosztyenko szervezett párttá, rendszeresen összecsapnak a rendőrökkel, törnek-zúznak Moszkvában és más városokban is - az igazi, nagy, férfias történelmi tettre áhítoznak, és készen állnak a börtönre és a halálra éppúgy, mint arra, hogy átvegyék a hatalmat Oroszországban.
Prilepin részben a mai orosz politikai folyamatok szuggesztív krónikása, aki sokak szerint egy olyan "robbanást" jósolt meg ebben a regényében, amely előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz - s ugyanakkor bámulatos életismerettel mesél az orosz kisvárosok és falvak embereiről, akik úgy érzik, becsapták őket. És ezt a regényt olvasva talán jobban megértjük a radikális, nacionalista fiatalokat akár Magyarországon is...
Prilepin maga is részt vesz a politikai küzdelmekben, s bár nézeteivel a legtöbben nem értenek egyet az orosz irodalmi életben, mégis sorra kapja a díjakat - egy nemzedék és egy irodalmi csoport, az "újrealisták" vezéralakja lett, s művei lassan a világ minden fontosabb nyelvén megjelennek. Az orosz irodalom új világsztárja ő, sőt a Newsweek magazin szerint "korunk orosz Hemingwaye".
|
A Báthory Zsigmondról szóló verses drámahármas Erdély 16. század végi zavaros, intrikákkal, véres leszámolásokkal, zendülésekkel teli éveit dolgozza fel. Politikai cselszövések, személyes érdekek szülte ármánykodások befolyásolják a szereplők életét, miközben a történelem sorsfordító pillanatai kíméletlenül zúzzák szét az emberi szándékokat.
A trilógia harmadik részét az Egri Gárdonyi Géza Színház jelenleg is játssza. Március 18-20-án tervezik az egész trilógia előadását, amit később Budapesten is megismételnek.
|
HHhH – a furcsa cím a náci Németországban keringő poén rövidítése: Himmlers Hirn heisst Heydrich, azaz Himmler agyát Heydrichnek hívják. Himmler irányította a náci terror szervezetét, de alárendeltje, Reinhard Heydrich eszelte ki a módszereket; kulcsfigurája volt a wannseei konferenciának is, ahol az európai zsidóság kiirtását mérnöki pontossággal eltervezték. Bizonyára a kivitelezésnél is öregbítette volna mintanáci hírnevét, ha 1942. május 27-én nem esik merénylet áldozatául Prágában; a hitleri Németország által megszállt Csehország "Reichsprotektora" is volt ugyanis. Hónapokig készült a rajtaütésre két ellenálló, a szlovák Jozef Gabčík és a cseh Jan Kubiš. Angliában bízta meg őket a küldetéssel Edvard Beneš, az emigráns cseh kormány feje, s ejtőernyősként érkeztek vissza az 1938-as müncheni egyezmény értelmében megcsonkított hazájukba. A merénylet valóban fordított az eseményeken, de nem úgy, ahogyan bárki gondolta volna előzőleg.
Laurent Binet-t – akinek történelemtanár a szakmája, és ez az első, 2010-ben az első kötetesek Goncourt-díjával jutalmazott regénye – a történet már jóval azelőtt megfogta, hogy elvetődött volna Pozsonyba franciaoktatónak egy hadiakadémiára, innentől azonban valósággal megszállottja lett a témának és az országnak is. Hogyan lett ebből a mély vonzalomból regény – erről is beszámol a szerző, miközben az eseményeket a szó szoros értelmében megeleveníti, mélységes komolysággal és ironikus fanyarsággal önmagára vonatkoztatja, újraéli. Leplezetlenül szubjektív történelemkönyve letehetetlen olvasmány azoknak is, akik a második világháború tényeit jól ismerik.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
.png)
