[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Mi a közös egy halni vágyó öregasszonyban, a világ legismertebb ezoterikus írójában és egy izzadógép, kövér bloggerben? Még ha a valóságban nem is, egy nagyszerű regény lapjain sorsuk menthetetlenül összefonódik. Az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb irodalmi műfaja lett a novellafüzér, melyben az egyes epizódok, amellett, hogy külön-külön izgalmasak, együtt is összeadnak valamiféle titokzatos egészt. Kehlmann kilenc többé-kevésbé összefüggő történetből építi fel legújabb regényét, a tőle megszokott gazdag nyelvvel és finom humorú, ironikus látásmóddal. A történetek egésze az elmúlásról, a csalásról és csalódásról, és természetesen a hírnév elviselhetetlen nehézségéről szólnak.
|
Egy férfi, aki menekül a kiábrándító valóság elől, mégsem tud ellenállni a női testek delejes vonzásának és egy nő, aki bár szenvedélyesen szeret, mégis eltaszítja magától a férfit, aki számára a legkedvesebb. Az egyik üzenetrögzítők élettelen
hangfelvételeivel flörtöl - a másik hiába beszél valakinek, aki talán élet és halál ura. Két hang, két ízig-vérig mai történet, melyek közül az egyik mégis mintha Don Giovanni regiszteráriájának kifordítása lenne, a másik pedig Orfeusz történetének modern változata: a világhírű író, Claudio Magris drámai erejű monológjai, melyek most először olvashatóak magyar nyelven.
CLAUDIO MAGRIS 1939-ben született Triesztben. A számtalan magas rangú díjjal kitüntetett olasz írót a világ leginkább a "Duna" című nagyívű esszéregény szerzőjeként ismeri. Írásaiban lebilincselően ötvözi a kultúrtörténet, a fikció, az emlékezés
és a nosztalgia elemeit, különös figyelmet szentelve szűkebb hazája, az Adriai-tenger környéke és Közép-Európa szellemi
földrajzának.
|
Jón, a frissen házasodott izlandi tiszteletes hosszú útra indul a Katla vulkán szomszédságában lévő birtokra, hogy egy új élet reményében előkészítse várandós felesége számára. A fiatal papot azonban még ide is elkíséri rossz híre: azt rebesgetik róla, hogy hitvese első férjét ő ölte meg, s ezért kellett távoznia a kolostorból, ahol korábban tisztséget viselt. Miközben a kitörni készülő vulkán tűzzel és hamuval borítja el a zord és kietlen vidéket, Jón egy partmenti barlangban húzza meg magát, hosszú és szenvedélyes leveleket írva feleségének mindarról, ami közben vele történik. A barlang mélyén megküzd belső démonaival és félelmeivel, minden reményét Istenbe, a szerelembe és születendő gyermekébe helyezve. Ám amikor megjelenik nála Skuli, a bíró, Jón kénytelen szembenézni a múltjával. Ófeigur Sigurðsson 1975-ben született Izlandon. A fiatal izlandi költészet és irodalom egyik meghatározó alakja, hat verseskötet és két regény szerzője. Irodalomkritikusként és fordítóként olyan írókkal foglalkozott, mint Georges Bataille, Céline vagy Michel Houellebecq. Második regénye, a Jón története 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.
|
Remek dolog egy mexikói drogbáró egyszem fiának lenni: az ember palotában lakhat, annyi kalapot és játékot kap, amennyit csak akar, tigriseket és oroszlánokat tarthat a kertjében, és a vágyát még akkor is igyekeznek teljesíteni, ha épp egy pár libériai
törpevízliovat kér a születésnapjára. A tizenegyéves Tocstli pont ilyen életet él apja szeretőitől és testőreitől körülvéve. Ám
amikor a mindentől elzárt bunkerpalota tévéjén egyre több hullát mutatnak, az üresnek hazudott szobákból előkerülnek a
gépfegyverek, ő pedig egy Afrikába tartó repülőgépen találja magát. Gyorsan rá kell jönnie, hogy a világ mégsem olyan egyszerű,
mint amilyennek elképzelte…
JUAN PABLO VILLALOBOS 1973-ban született a mexikói Guadalajarában. Első regénye megjelenése előtt volt piackutató, irodalomkritikus és útirajzíró is, a "Bunkerzsúr" azonban egy csapásra a nemzetközi irodalmi élet élvonalába röpítette. A könyv amerikai kiadása többek között felkerült a "Guardian" elsőkönyves díjának rövid listájára, s több neves kritikus is az év legjobb
könyveként üdvözölte.
|
Kukorelly Endre új regénye a nagysikerű TündérVölgy folytatása, ugyanakkor botránykönyv. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról. A regény az Anna Karenina című Tolsztoj-mű radikális újraírása.
|
Nyár közepén járunk, forróság lapul Dél-Norvégiára. Ám nem csupán a nap tüze perzselő, hanem egy tizenhét éves elhanyagolt kamasz, Johnny Beskow haragja is. Az anyja súlyos alkoholista, az apját sosem látta. És nincsenek barátai. Johnny úgy dönt, bosszút áll a világon. Ám az események nem várt fordulatot vesznek: ami csínytevésnek indult, hamar tragédiába torkollik. Egy kisfiú szörnyű halált hal. Elfojtott traumák, felszínre törő félelmek, szőnyeg alá söpört sorsok. A pokolban nem jó a tűzzel játszani...
|
Vilgot tizenegy éves, magányos kisfiú. Ellentétben szüleivel, lát és hall, képes kifejezni szeretetét, együtt érez az alkoholista szomszéddal, és vágyakozik. Anyja és apja azonban kizárólag önmagukkal és egymással vannak elfoglalva. A gyermek kívül reked a családon, ami végzetes tragédiához vezet. A regény a magányos kis ember életét követi nyomon – aki épp úton van egy barát felé. A magányos kisfiú elszigetelt, meghasonlott férfivá cseperedik, afféle cirkuszi szörnnyé, aki képtelen azonosulni gyermekkori önmagával. Nem véletlen, hogy a cirkusz, a torzszülöttek és kívülállók gyűjtőhelye végigkíséri Vilgot egész életét. A groteszk és a társadalom által kivetett torz és sérült férfi az oslói bérházak közé ékelődött birtokon tengődik, és a túlélésért, saját története elmondásáért küzd. Az írás, az önvallomás a gyógyulás és az önteremtés ígéretével kecsegtet. A 2002-es Úton egy barát felé hozta meg az igazi áttörést Niels Fredrik Dahl számára. A regényt Brage-díjjal, az egyik legrangosabb norvég irodalmi díjjal jutalmazták. A könyvet megjelenése óta lefordították német, francia, svéd és holland nyelvre is.
|
Stefano Benni regénye napjaink szórakoztató Odüsszeusz-története. Egyrészt fordulatokban bővelkedő, izgalmas olvasmány egy fiatal férfi válságáról, másrészt irodalmi utalásokkal teli szöveglabirintus, melyben azonban nem vesznek el a nagyon is hús-vér főhős problémái. A fantasztikus elemekkel teli regény nemcsak a szereplők lelki történéseibe enged bepillantást, hanem apokaliptikus víziókat felvillantó társadalmi szatíra is, mely kíméletlen öniróniával mutat rá globalizált világunk visszásságaira: a politikai elit korrupciójára, a média hatalmára és a kétezres évek gazdasági válságára.
|
Czapáry Veronika regényében a babák nem Meseország idilli játékai, hanem a rémület és a kiszolgáltatottság ellen menedéket kínáló szövetségesek egy kislány mindennapjaiban. A gyereket a családi erőszak, részvétlenség és a szülői aberráció a kényszeresség és önpusztítás felé sodorja, személyiségvesztéssel fenyegeti. Múló évei összemosódnak, kamaszkora végéig szinte egyhelyben kavarog az idő.
A Megszámolt babák sokkoló olvasmány, az írónő a magyar irodalomban elsőként tör meg egy tabut. Műve azonban nem pusztán látlelet: a balladák konok ritmusában megírt költői próza, az élethez való jog túlélő éneke. A nagy feltűnést keltett korábbi Czapáry-regény, az Anya kacag után a szerző második kötete.
|
1952-ben az UNESCO a rasszizmus világban való jelenlétének szentelt könyvsorozatot jelentetett meg. Ezek között Claude Lévi-Strauss Faj és történelem címen egy olyan esszét adott közre, mely messze meghaladta tárgyát, és újfajta gondolkodásmódot kínált a nyugati kultúráról és a civilizáció értelméről, a történelmi idő véletlenszerű voltáról stb.
A kultúrák sokfélesége, a nyugati civilizáció helye a történelem lefolyásában, a véletlen szerepe és a haladás eszméjének viszonylagossága a Faj és történelem legfontosabb témái. Voltaképp már a szerző későbbi gondolkodásának egyes elvei jelennek meg ebben a tanulmányban, mely nem bújik szakkifejezések hada mögé, ellenben nyelvezete mindig tiszta és pontos. Ám ekkoriban Lévi-Strauss, aki már három évvel korábban megjelentette az A rokonság elemi struktúrái című munkáját, még csak a szűkebb szakmai körökben volt ismert; mára a strukturalizmus atyjává lett, kinek nevét és művét a modern társadalomtudomány legszélesebb köreiben ismerik.
(Boglár Lajos kísérőtanulmányával)
|
"Kevés könyv képes a közhelyeket kikerülve beszélni a diktatúrákról, Daniel Bănulescu azonban nemcsak jól teljesíti a feladatot, de a legjobb módszert választja a Ceauşescu-rezsim lefestéséhez: a nevetést. Politikai-társadalmi szatírájának titka, hogy a fantasztikumot, a paródiát, a groteszket és az abszurdot tökéletes arányban keveri a realizmussal. Mesébe illő, mégis komor világ tárul elénk: Bukarest a politikai és egyben metafizikai összeesküvések városa, akárcsak egy 19. századi bűnregényben. Az állami ünnepségek, felvonulások, az emelvényről elharsogott szónoklatok, a kémek, a mindenható szekusok Bukarestjét mitikus alakok népesítik be..."
|
Egy csúzlibaleset kitágítja a teret és az időt, elindítva az emlékezés szertelen folyamát. Az elbeszélő a rendszerváltozás kulisszái közül tekint vissza iskolás- és úttörőéveire, de érintőlegesen beavat a kisgyermekkor (Mintha élnél), valamint a felnőtté válás (Arc és hátraarc) meghatározó élményeibe is. A Pompásan buszozunk! Garaczi László érzékeny nyelvezetű, ellenállhatatlan humorú lemur-vallomásainak második kötete.
|
Van egy titokzatos híd a Városligetben a Hősök tere és a tó között. Erre járt a földalatti, a síneket betemették, néhány méternyi földön ível át a gyaloghíd. Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek. Garaczi László mára már klasszikus lemur-sorozatának újabb emlékezetes része erre jár. Az elbeszélői hang egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb; a folyamatos múlt intenzív jelenléte alakítja-tagolja ezeket a kisprózai mesterfutamokat. A regény apró elemekből épül fel és az egész árnyéka a hiányt rajzolja ki. Garaczi közelről pillant az emlékezet és a felejtés tárgyaira, megfigyeli a múltat, leírásai az érzékeinkre hatnak. Ennek az írásművészetnek ízei vannak, mégsem hangulatpróza. Melankólia és pátosz, szerelemsorok és egyedüllét, város és liget. Földalatti a szöveg felett. És szeretetteljes irónia. Ez a könyv az áthidalás minimumcsendekből összeálló nagy prózája.
|
Vajon akkor kezdődött ez a történet, amikor rájöttem, hogy csak a negyedik legjobb focista vagyok az osztályban? teszi fel magának a kérdést Jon, aki szerény drogüzletét feladva kénytelen elszegődni a Halászhoz, az oslói drogbáróhoz. Sikeres is behajtóként, hiszen elegendő, ha csak kiejti az alvilág nagy hatalmú urának nevét, és az adósok azonnal fizetnek. Egy napon azonban a Halász olyasvalamit kér, amit Jon már nem teljesít, sőt átveri és meglopja megbízóját. A megtorlás elől egészen egy isten háta mögötti kis lappföldi faluig menekül, ahol nyáron nem nyugszik le a nap. Egy elhagyatott vadászkunyhóban húzza meg magát, ahol a kínzó emlékek, a magány és a fehér éjszakák lassan az őrületbe kergetik. És a Halász emberei közelednek. A bujdosó jól tudja: ha nem akarja, hogy elkapják, olyan kiszámíthatatlannak kell lennie, hogy maga se tudja, mi lesz a következő lépése.
|
A kaszinókkal, drogbarlangokkal, alvilági figurákkal és egzotikus éjjeli pillangókkal teli Tunicában mindig van valami zűr. Ezt Dennis Lenahan, a mutatványos fenegyerek a saját bőrén tapasztalja meg, amikor a helyi maffia tagjai a szeme láttára nyírják ki egy munkatársát.
A gyilkosság színhelyéről menekülő Dennist egy titokzatos fickó, a dúsgazdag, nagydumás, bluesrajongó Robert Taylor veszi pártfogásába. Rövidesen kiderül azonban, hogy a védelemnek ára van...
Pergő dialógusok, őrült szituációik és fanyar humor - ELMORE LEONARD regényében senki sem az, aminek látszik. A történet színpompás forgatagában az örömlány abroncsos szoknyában illegeti magát, a bűnözők amerikai polgárháborús jelmezekben garázdálkodnak, a tisztes férj és vállalkozó mocskos milliókat mos tisztára, és könnyen megeshet, hogy aki nem vigyáz, abba épp a cimborái röpítenek golyót.
"Hátborzongatóan szórakoztató és sziporkázóan szellemes." Los Angeles Times
"Halálosan komoly, mégis habkönnyű. A mester még mindig csúcsformában van." The New York Review of Books
ELMORE LEONARD napjaink legnépszerűbb amerikai krimiszerzői közé tartozik. Könyveit milliók olvassák világszerte, regényeiből többek között Quentin Tarantino és Steven Soderbergh rendezett filmet. A nagysikerű sorozat, A törvény embere ötletgazdája és forgatókönyvírója.
|
Míg Tompa Andrea előző könyve, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel később. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével.
|
Az elbeszélő lány épp 18 éves, amikor elkezdődik a regény: az első pisztolylövések jelzik az elején és végén a romániai forradalmat, amely köré úgy épül a mű, hogy közvetlenül egyszer sem ejt róla szót. Felrobban egy világ, ki tudja, mi jön ezután.
Szilágyi Zsófia, Jelenkor
A hóhér háza arra példa, hogy az önmagában is sűrű matéria egy kivételes és fájdalmas szépségű, kiválóan megformált regényben ülepedik le.
Deczki Sarolta, ÉS
Fejlődés- és családregény, korrajz, és már-már hátborzongató, a kegyetlenségig elmenő, sokszálú, gazdagon szőtt történet egy családról. Arról, hogy abban a sivárságban, szabadsághiányban, teljes kiszolgáltatottságban hogyan élte túl, vagy nem élte túl ez a család azokat az évtizedeket.
Fekete Vince, Székelyföld
Tompa Andrea regénye összetett szimbolikájú, több szinten zajló és sokféleképpen olvasható nagyregény, amely akkurátusan megírt és lezárt, egy mondatba sűrített fejezeteivel már-már bántóan éles, pontos korrajz, fejlődés- meg családregény, könyörtelen szembenézés a közelmúlttal, apákkal, anyákkal és kikerülhetetlenül önmagával is.
Vida Gábor, Népszabadság
|
Vera és Nagyezsda apja, két évvel anyjuk halála után, beleszeret egy ragyogó szőkeségű, elvált, ukrán nőbe. A papa nyolcvannégy éves, a nő harminchat. Bögyös, rózsaszínű bombaként robban be az életükbe, felszínre hozza a rég eltemetett emlékeket, és egy jól irányzott rúgással alaposan fenéken billenti a család mumusait. A már Nyugaton nevelkedett nővérek megpróbálják visszapaterolni Valentinát, ahonnan jött, de eközben egyre mélyebbre ásnak ukrán gyökereikhez, amelyeket csak elfelejteni szeretnének. Önironikus, szórakoztató történet az élet kicsinyes és komoly dolgairól.
|
A sikeres horvát írónő újabb regénye a Sonnenschein témájának szabad folytatása. A regény főhőse a Berlin területén lévő Wannseeben tölti írói alkotószabadságát. A hely szelleme (a zsidókérdés végső megoldását eldöntő 1942-es konferencia helyszíne) felidézi a régmúlt emlékeket, s különböző egyéni sorstragédiákon keresztül felelevenedik a 20. század...
|
Az elűzött király minisztere feleségével és kisfiával Kairóban éli a gazdag emigránsok életét. Az apa olykor el-eltűnik, sejthetően egy összeesküvés részese. Az anya váratlan halála után apa és fia elutaznak, de nem a hegyekbe, ahová egykor járt a család, hanem az alexandriai tengerpartra. Itt ismerkednek meg a rendkívül vonzó Monával, akibe a kisfiú beleszeret. Apjában, aki feleségül veszi a nála 14 évvel fiatalabb nőt, Núri riválist kezd látni, ezért jobbnak látják, ha egy angliai iskolában folytatja tanulmányait. A karácsonyi szünetet hármasban töltik Svájcban, amikor az apát ismeretlenek elhurcolják. Az immár tizennégy éves fiú és Mona magukra maradnak…
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
.png)
