[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.
|
"Pozsonyi Ádám (1969) regénye ravasz könyv. A felszínen egy abszurd és szürreális elemekkel tűzdelt történet, mely a 80-as évek pesti undergroundjában játszódik. Az első magyar punkregény. Ám ha mélyebbre ásunk, a szerző az un. "lázadás" és a különféle szubkultúrák valódi arcát mutatja be, és egy teljes generáció, sőt, a mai modern ember életképtelenségéről mond ítéletet."
|
Egy külvárosi építkezésen rejtélyes csontvázat találnak. Erlendur, a nyomozó először arra gondol, hogy csupán az Izlandon szokásosnak mondható történet áll a haláleset hátterében: valaki eltűnik egy hóviharban, s évek, évtizedek múltán rátalálnak. Ám a körülményekben van valami nyugtalanító. Ott van először is a csontváz különös testtartása... Aztán nem messze tőle, az a négy, szabályosan ültetett ribiszkebokor, a semmi közepén. Mintha egyszer már laktak volna itt... Erlendur nem is sejti, milyen mélyre kell ásnia a múltban, hogy fény derüljön a rég elhantolt igazságra. Arnaldur Indriđason ezzel a regényével elnyerte a brit krimi írók szövetségének (Crime Writers' Association) Gold Dagger (Arany Tőr) nevű díját. A több évtizedes múltra visszatekintő, tekintélyes elismerés történetében ő az első, nem angolszász szerző.
|
A Tanumshede melletti országúton fának rohan egy autó. Vezetője - az ütközésnél életét vesztő Marit Kaspersen - szervezetében hatalmas mennyiségű alkoholt találnak. Adja magát a feltételezés, hogy ittasan vezetett, és ezért nem volt képes bevenni a kanyart. A boncolás azonban hamar kideríti, hogy a nő a baleset pillanatában már halott volt: alkoholmérgezés végzett vele. Ám közeli hozzátartozói - volt férje, lánya és leszbikus élettársa - szerint Marit soha életében nem ivott. A holttesten talált különös nyomok is azt erősítik, hogy gyilkosság történhetett. Patrik Hedström nyomozó és csapata nekiveselkedik az ügynek, ám ugyanekkor egy másik bűntény is történik: megölik a városkában forgatott valóságshow egyik szereplőjét. A hatalmas médiafelhajtás miatt a nyomozócsapat kénytelen inkább erre fordítani a figyelmét. Ám lassan kirajzolódik, hogy a két esetnek köze van egymáshoz.
|
Diavolina, a cselédből lett orvos évtizedekig szolgálta Gorkijt, feleségeit, szeretőit és az akkor már világhírű íróhoz csapódó vendégek hadát, majd ő lett Alekszej ápolója és utolsó szerelme. Spiró György új regényében ennek az okos és éleslátó asszonynak a bőrébe bújva festi meg az orosz és szovjet világot, e világok párhuzamait: a forradalmakat, intrikákat és főleg rengeteg halált.
Gorkijt Lenin 1921-ben űzte ki hazájából, végül Olaszországban telepedett le. Tartózkodási kérelmét a frissen hatalomra jutott Mussolini hagyta jóvá, mondván, aki az emlékiratait írja, az már nem veszélyes. Hét év múlva Sztálin kitartó munkával kényszerítette haza a Szovjetunióba és állította szolgálatába. A halálosan beteg Gorkij egyszerre próbált dacolni és megfelelni: hatalmas személyében bízva kijátszani a hatalmat.
A Diavolina minden szereplője létezett, a legelképesztőbb történetek is valóságosak, a regényt olvasva pedig magunk is Gorkij köreiben érezhetjük magunkat.
|
Fjällbackában mindenki ismer mindenkit. Vagy ismerni vél… Az idilli tengerparti városka élete teljesen felbolydul, amikor egy halász egy halott kislányt húz ki a vízből. Gyilkosság áldozata lett. Patrik Hedström nyomozó és élettársa, Erika jól ismerte a kislányt és családját, s így talán még nehezebb a férfi dolga, amikor elkezdi kibogozni a borzalmas bűneset szálait. A nyomozás során sötét titkok kerülnek felszínre. Senki nem gondolná, hogy a városka lakói közül milyen sokaknak van rejtegetnivalója. De kiben lakozhatnak olyan ördögi indulatok, melyek képessé teszik egy gyermek meggyilkolására?
|
Erlendur felügyelő számára sohasem ünnep a karácsony, de az idei a többinél is rosszabb: Reykjavík egyik legjobb nevű szállodájának alagsorában összeszurkált holttestre bukkannak. Az áldozat ugyan a szállodában dolgozott, látszólag mégsem ismeri senki. Legalábbis annyira nem, hogy oka lett volna meggyilkolni…
|
Oslo hőségtől szenved, s a városi rendőrségnél, aki csak teheti, szabadságon van. Amikor egy fiatal nőt meggyilkolnak a lakásán, Tom Waaler, a mintarendőr, az osztályvezetői poszt várományosa mellé a testület fenegyerekét, a különc Harry Holét rendelik ki. A régi ellenségek számára egy egyszerű ügyben sem volna zökkenőmentes az együttműködés, ám mint kiderül, ez az eset bonyolultabb, mint gondolták. A holttest egyik ujját levágták, s szemhéja alatt egy vörös gyémántot találnak. Az újabb gyilkosságok nem hagynak kétséget afelől, hogy sorozatgyilkost keresnek. De hogy mi lehet az indíték, arra hiába keresik a választ.
|
Csodálkozhatunk-e azon, hogy az emelkedettség érzése vesz rajtunk erőt, ha az ország legjobb hóhéra költözik a szomszédunkba? Mit érez egy anya, ha csak a szoptatások idejére találkozhat a vak apánál maradt gyerekével? Együtt élhetünk-e egy próbababával?Szvoren Edina legújabb történeteit olvasva a rémület, a részvét és a meglepődés egyszerre lesz úrrá rajtunk. Hiába nem találjuk a hangot a szüleinkkel és a gyerekeinkkel, hiába vágyódunk el a társaink mellől, vagy hiába vágyunk utánuk reménytelenül - mégis tudunk működni a világban. Idegenek vagyunk a történeteinkben, mégis ezek között kell berendezkednünk. Megszokhatatlan, hogy mindez tényleg sikerülhet. Az ország legjobb hóhéra úgy képes ábrázolni otthonosan klausztrofób viszonyainkat, hogy közben komoran felszikrázik az abszurdtól sem idegen, sötét humor.
|
Az utóbbi évek legnagyobb elismeréssel fogadott színrelépése volt a magyar prózában Szvoren Edináé. Első novelláskötete, a Pertu lelkes kritikákat és egy év leforgása alatt több irodalmi díjat is kapott. Izzó írói világ, ugyanakkor fanyar humor jellemzi, miközben föltárja a napi emberi kapcsolatok apró történéseinek mélyén lezajló drámákat. Kritikusai ezt a világot jellemezve nemhiába emlegettek egyszerre két, egymástól eltérő íróelődöt: az élveboncoló Nádas Pétert és a méltóságteljes groteszk óriását, Hajnóczy Pétert. Szvoren Edina érett, kiforrott szerzőként állt elénk, s újabb elbeszélései meggyőzhetik a közkeletű szólás híveit: a második kötet bizonyít igazán. Az írások középpontjában most is a család áll, amely életünk legfőbb terepe, modellje akkor is, amikor benne gyötrődünk, s akkor is, amikor kívülről vágyakozunk rá.
|
Elbeszéléseiben Szvoren Edina (1974, Budapest) messzire cipeli a hőseit. Bicikliútra Szászföldön, menekülésszerű vakációra a fjordok közé, vagy a fjordoknál is fagyosabb, képzelt jövőbe. Még a gyerekkor díszletei is idegen tájként hatnak rájuk. De akárhová viszi őket, nem tud szabadulni tőlük: fájdalmas, forró, komikus élményeik a bőrére égnek.
A Pertu a folyóiratok hasábjain már rendkívüli figyelmet keltett szerző első kötete.
|
Magdalena Hansson újságíró viharos válása után hátat fordít Stockholmnak, és hatéves kisfiával gyerekkora színhelyére, Hagforsba költözik. Békét és nyugalmat remél a vidéki élettől, noha kissé tart az egyhangúságtól. Szilveszter éjszakáján azután nyoma vész a tizenhat éves Hedda Losjőnek. Jól nevelt, rendes lánynak ismerték, ám a rendőrség egykettőre rájön, hogy Hedda kettős életet élt. Nem sokkal később holttestre bukkannak egy erdei lyukpincében. A felismerhetetlen tizenéves lánnyal tarkólövés végzett. Ő volna Hedda Losjö?
Magdalena azt veszi észre, hogy nem csupán mint újságíró érdeklődik az eset iránt; a gyilkosság mélyebben érinti, mint hitte volna. Ráébred, hogy a békésnek tűnő falunak megvannak a maga mocskos kis titkai, és néhányan bármit megtennének azért, hogy ezekre a titkokra sose derüljön fény.
|
A kórház intenzív osztályára sötétség borul. Egy nővért holtan találnak, egy másik eltűnik. A kerti házat felgyújtják. A híd alól egy hajléktalan nő holtteste kerül elő... a padláson pedig megtalálják az eltűnt nővért. Felakasztotta magát...
Az egyetlen szemtanú szerint azon a bizonyos éjszakán a kórház szelleme, a hatvan éve öngyilkosságot elkövetett Tekla nővér kísértett a folyosókon. De követnek-e el gyilkosságot a szellemek? Kinek áll érdekében a múlt árnyait bolygatni?
A gyilkossági csoport nyomozónője, Irene Huss és csapata mindent elkövet, hogy a múlt és a jelen szellemeit legyőzze. Semmitől sem riadnak vissza, hogy kiderítsék, ki állhat a bűntények mögött...
Az Irene Huss-sorozat hátborzongató hangulatával, lebilincselő történeteivel, életszerű szereplőivel a svéd krimik egyik legizgalmasabb képviselője.
|
A korai kudarcok krónikája
Paul Auster (1947) a nyolcvanas évek elején robbant be az amerikai irodalomba, és sorra megjelenő regényeivel előkelő helyett szerzett magának abban a fajta elit szépirodalomban, amely születési helyétől függetlenül a világon mindenütt érthető és értelmezhető.
A Máról holnapra nem fikció, hanem klasszikus önéletrajz, amelyben a szerző visszaemlékszik gyerekkorára, középosztálybeli családjának anyagi helyzetére, szüleinek a pénzhez való viszonyára, majd a maga írói pályájának több mint egy évtizeden át kudarcos, kilátástalan szakaszára. A könyv története végig az írói munkához szükséges anyagi háttér megteremtése körül forog, és érzékletes portrét ad mindazokról, akik hosszabb-rövidebb időre Auster mellé vetődtek, valamilyen módon életének fontos szereplői, kapcsolatai, barátai, munkatársai vagy ismerősei lettek. A hatvanas-hetvenes évek New York-i és párizsi szellemi életének jó néhány közismert vagy névtelen szereplője megjelenik az önéletrajzban Mary McCarthytól, John Lennontól Jerzy Kosinskin át Arthur Cohenig, filmproducerektől galériatulajdonosokig, játékkereskedőktől könyvkiadókig, művészeti kurátoroktól kortárs költőkig és hajléktalanokig - sokan közülük így vagy úgy ismerősek már az Auster-regények lapjairól.
|
Charles Bukowski (1920-1994) kissé „kilóg” a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, ám ő, amazokkal ellentétben, soha nem kereste a konfrontációt. Önéletrajzi ihletésű regényeiben – főszereplőjük az író alteregója, Henry Chinaski – nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, metsző humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista volt, egyik napról a másikra élt, a kompromisszumot pedig hírből sem ismerte. Emiatt sokan rajongtak (és ma is rajonganak) érte, ő maga azonban nem kért e bálványozásból. Lehetőleg kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), általában az embereket, de leginkább az írókat. Arcképe még véletlenül sem került fel műanyag poharakra, mint például Hemingwayé, a Key West-i Sloppy Joe’s kocsma legkedveltebb törzsvendégéé…
Charles Bukowski kívülálló volt és az is maradt. Élete első regénye, az 1971-ben megjelent Posta – amit állítólag három hét alatt írt – szintén ennek állít emléket. Többek között.
Chinaski „tévedésből” elhelyezkedik a postánál, ahol permanens másnaposságtól szenvedve, kora reggel szortírozza és kézbesíti a leveleket, közben kölcsönösen alázzák egymást főnökeivel, az utcán nők és kutyák rontanak rá, szóval semmi izgalom, csak maga az élet…
|
Szerzetesek, gyermekorvosok, emberjogi aktivisták, környezetvédők. Emberek a világ minden sarkában, akik másokért áldozzák az életüket. És akiket sorban utolér a végzet.
Rejtélyes körülmények között halnak meg és mindannyiuk hátán beégetett számjegyeket találnak. Az Interpol riasztja a koppenhágai rendőrséget, mert nagy a valószínűsége, hogy a következő haláleset Dániában következik be. Niels Bentzon túsztárgyaló kapja a feladatot, hogy felkutassa és figyelmeztesse azokat az embereket, akik beleillenek a sorba, s ezért veszélyben lehetnek, különös tekintettel az éppen zajló klímacsúcs résztvevőire. De ki szolgált rá, hogy jó embernek nevezzék? Niels hamar ráébred, hogy a jók sem annyira jók, mint elsőre gondolnánk. Nem tudja, mihez kezdjen, ám ekkor találkozik Hanna Lund asztrofizikussal, és a helyzet gyökeresen megváltozik. Hanna ugyanis az áldozatok hátába égetett számjegyekben rendszert vél felfedezni – méghozzá elég különös rendszert…
|
Siri Bergman, a harmincas éveiben járó, jó nevű pszichoterapeuta sokféle fájdalommal és kórképpel foglalkozik. Egyik páciense, a nehéz múltú, önpusztító hajlamú Sara a javulás jeleit mutatja, ám Sirit mégis nyugtalanítja valami, s rossz előérzete csakhamar be is igazolódik: épp az ő háza előtti partszakaszon találják holtan a fiatal lányt.
A rendőrség számára egyértelmű, hogy gyilkosság történt. Sirit nagyon megviseli az eset, szorongásai, amelyeket férje egy évvel korábbi, tragikus halála okoz, erős félelemmé alakulnak át. Úgy érzi, hogy figyelik. Az erre utaló jelek sokasodnak és egyre vészterhesebbek, Siri már attól retteg, hogy páciense gyilkosa ezúttal őt vette célba. Hiába töpreng, ki akarhat ártani neki, képtelen rájönni. A zaklatások elől menekülve elköltözik a házából, ám amikor megtudja, hogy egy férfit letartóztattak, mint Sara gyilkosát, nyugodt szívvel tér vissza otthonába karácsonyozni. De hiú reménynek bizonyul, hogy végre fellélegezhet.
A sodró erejű pszichothriller hitelesen mutatja be: a terápia is egyfajta nyomozás, de a terapeutának is le kell ásnia lelke legmélyebb bugyraiba, hogy rájöjjön az igazságra.
|
Piet Hoffmann titkosügynök a svédországi lengyel maffia teljes bizalmát élvezi. Mint elismert, tekintélyes maffiózó kapja tőlük a megbízást, hogy szerezze meg számukra a svéd börtönökön belüli drogpiacot. Ugyanakkor titkosügynökként az elítéltek közti drogterjesztés felszámolását várják tőle. Hoffmann csakhamar teljesen magára marad ezzel a megoldhatatlannak látszó kettős feladattal. Minden ravaszságát, lélekjelenlétét mozgósítania kell, hogy a halálos csapdából élve kerüljön ki. A díjnyertes újságíró, Anders Roslund és a börtönviselt Börge Hellström Svédország ünnepelt szerzőpárosa. A bűnözés világát életközelből ismerik. Sok szálon futó, sodró erejű regényükben lerántják a leplet a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás súlyos visszásságairól is.
|
Vass Tibor költészete megdöbbentően egységes. Egyéni hangot szólaltat meg a mai magyar irodalomban. Kassák, Erdély Miklós lehet a mestere. Tandori a nyelvi játékok tekintetében. Neoavantgarde? Van benne valami onnan örökölt, vagy inkább egyéni habitusából következő optimizmus. Szövegei mindig is sokkolóan személyesek voltak, ugyanakkor hideglelősen személy- és nyelvfölöttiek. Szinte idegtépő nyelvi szöszmötölései, viccei, orr- és fülfacsarásai egyszercsak átmentek filozófiába, átlökték az embert még a röhögés fölött is.
Mindez most se változott, de olyan életanyagot kell feldolgoznia, amilyen az utóbbi időkben csak egy pályatársára zúdult. Sőt, ez még olyanabb. Újsághír volt apja és anyja tragédiája. Ez a tény, mely a kötet legtöbb versének hátterében vérfagyasztó humorral és elkeseredett optimizmussal, sőt életszeretettel ott van. „Apám fekete lyuk” – kezdi a kötetnyitó verset, és nem viccel. – „Anyám féreglyuk” – kezdi a másik kötetnyitó verset, csillagászati metaforával indít valami tényleg csak a csillagok közül szemlélhetőt. Az egyáltalán nem puszta vicc nála, hogy „koltból lettünk, kolttá leszünk”. Megrázó sorok és sorsok között megrázó hétköznapok és könnyed verslebegés.
A könyv maga nagyon szoros egység, nemcsak tematikusan, hanem formailag is. A költő valahová indul itt újra és újra. A címei minduntalan ilyenek: Indulok Krakkóba, Indulok Moszkvába, de ez még hagyján: Indulok Orchideásba, Indulok Másodiknapozásba. Hogy hová még, hová indul? Eperfásba, Fúróba, Kereszttegeződésbe. Sőt: Ótvarsba, Jajkuba, Hagyomba. Erre a nemlétező földrajzra, és jószerivel nem létező nyelvre azért van szüksége, mert olyat akar mondani, olyanról akar beszélni, amiről még senki se beszélt, olyan dolgokról, amilyeneket még senki sem látott. Nemcsak a krimibe illő jelenetekről van szó, azokat a figyelmesen nyomozó olvasó megkeresheti és borzongva megtalálhatja, de mögöttük ott van egy mágneses szürrealizmus, és egy egész, ezzel a mágnessel odavonzott és eltaszított világ.
Nagy kötet ez. Néhány magában is remekműnek tűnő verssel, és egy szeretnivalóan komoly és idétlenkedő, vívódó és derűs személyiséggel a háttérben. Vagy épp az előtérben. Mit tehetünk érte? Olvasni kell a verseit.
Vörös István
|
"Nem könnyű eldönteni, hogyan is beszéljünk Vass Tibor költészetéről. (…) Könnyen el tudok képzelni egy olyan kritikát, mely a költő modorában szarkasztikusan élcelődik azokon az élethelyzeteken, melyeket költeményeiben, ezekben a meglehetősen eszköztelen szabad versekben az olvasók elé tár. (…) ebből a lírából a szerző életét, családját, érzéseit, mentalitását, vonzalmait és ellenszenveit olyan mélységig meg lehet ismerni, hogy az ma már az alanyi-vallomásos költészettípus művelőitől is szokatlan lenne.
Éppenséggel magukból a hagyományos lírai szerepekből is ki lehetne indulni, sorra véve őket, egyfajta lírai katalógust, témák, helyzetek és attitűdök regiszterét megszerkesztve beszámolhatnánk arról, hogyan gondolkodik a költő barátairól, szerelmeiről, nyelvéről, a közösségről, melyhez tartozik, a tájról és a természetről, melyben él (ritka tematika manapság), miként vélekedik a kultúra állásáról, magukról a költői szerepekről, a nyelv és az irodalom állapotáról. Kísérletet lehetne tenni annak a furajó közérzetnek, regionális és egzisztenciális otthonosságnak az értelmezésére, ami épelméjű embertől a XXI. század elején enyhén szólva meglepő. Ahogy szó esik egy naplementenézésről a gyerekkel, pályinkázásról valamelyik közeli falu kocsmájában, egy kutya vagy egy nagymama eltemetéséről, vagy akár csak a miskolc-budapesti expresszvonat büfékocsijáról, az szinte már Krúdyt vagy Kosztolányit juttatja az ember eszébe.
Ugyanakkor egy nagyon száraz, kizárólag a grammatikai és retorikai alakzatokra koncentráló értekezést is meg lehetne írni (…) Ez a tanulmány Roland Barthes és Erdély Miklós munkásságának szellemi terében helyezné el Vasst, gondolkodásának szemiológiai logikáját és teoretikus érzékenységét állítva a középpontba, valamint azt a sajátosságot, ami Erdélynek minden munkáját jellemezte: hogy a szövegek szigorúan önmagukat tematizálják." (Bodor Béla)
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
.png)
