[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
A Prométheusz a sziklán versei az Orghast című dráma
háttéranyagából nőttek ki. A darabot Peter Brook Nemzetközi Kísérletező Színháza számára írtam, és 1970-ben mutatták be a perszepolisz-shirazi fesztiválon. A mű egyesíti Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszát a szintén perzsa gyökerekhez
visszanyúló Calderon-drámával Az élet álommal, és a Prométheusz alakjához kapcsolódó, ősi perzsa mítoszokkal.
A hegycsúcsra szögezett félisten és a hegy gyomrában leláncolt számkivetett ember sorsa összefonódik és kiegészíti egymást.
TED HUGHES
Másság-fotósként tartanak számon, mert a társadalmi deviancia felmutatása a célom – cigányokat, hajléktalanokat, betegeket, drogosokat, fogyatékosokat, az élet veszteseit fényképezem. A Bálint György-i ars poeticát így formáltam a magam képére: Felháborodom, tehát fényképezek. Kizárólag az emberek küzdelmeinek és gyötrelmes mindennapjainak kendőzetlen ábrázolása tölt el szakmai örömmel. Szegények és megalázottak mindig voltak – és félő: lesznek is –, tehát biztos lehetek abban, hogy még sokáig nem maradok téma nélkül.
HORVÁTH DÁVID
Ted Hughes verseiben és Horváth Dávid képeiben is az „ember” fogott meg. Az emberisten, az emberállat, a tökéletlen, a tökéletességre vágyó. A mindenütt jelenvaló tragikum és a mindenütt jelenvaló öröm. Prométheusz a sziklán szenved és álmodik. És „fényképez”
„a szöcskecsöndben”.
LÁZÁR JÚLIA
|
Tallér Edina első kötete merész fantáziával megírt, finoman erotikus próza. A füzérszerűen egymáshoz kapcsolódó rövidtörténetek a gyermekkortól a felnőttlétig ívelnek, miközben megjelenik egy életszerető és önmagára is iróniával tekintő női távlat a jelenkori világunkhoz. Kukorelly Endre írja: Elementáris, őszinte, húsevő, boldog, boldogtalan. Azon morfondírozik, milyen volna egyszerre két férfit boldoggá tenni. Aludna középen.
|
Az ifjú Mozart – akár egy cirkuszi látványosság – elbűvölte a közönségét. Kezdetben nem annyira a zenei tudása, mint inkább fiatal kora vonzotta a nézőket. A korabeli „show biznisz” pillanatnyi felfedezettjeként került csupán reflektorfénybe? E könyvecske lapjain eltöprenghetünk, hogy irigylésre méltó-e a zsenik élete, vagy megértjük, hogy az élet, kemény próbatételek elé állítja őket is, akár bármelyikünket – pusztán a megalkotott művek fenséges ragyogása és látszólagos könnyedsége csábít bennünket arra téves gondolatra, hogy Mozart mindent készen kapott, csak le kellett aratnia a sikert.
|
Ha megkérnének néhány hölgyet, mondjanak példát az antiférfi típusra, Woody Allen biztosan dobogós lenne. Ezek után ki gondolná, hogy megőrültek érte a nők?Ki ne tudná megnevezni legalább egy filmjét? De vajon mit adott a világnak? Mert hiszen minden filmje a szex és a halál körül forog! A huszadik század parabolikus görbe tükrét durván belenyomja az arcunkba, nevetségessé tesz bennünket magunk és partnerünk előtt. Pedig úgy általában nem kedveljük, ha lelepleznek.
Első ránézésre nem hős alkat, de még másodikra sem. Mégis vállalja a kilátástalan harcot: a kisember szemben a világgal! Mindennapjaink apró dolgait hajlamosak vagyunk gigászi küzdelemként megélni, Allen szatirikus hangvételével segít őket visszahelyezni a maguk helyére.
|
A 288 oldalas kötet hőse egy középkorú gépészmérnök, Fátray Gyula, aki aranyérműtéte miatt a forradalmi napokat kórházban tölti, ám hiába megkérdőjelezhetetlen az "ártatlansága", a megtorlógépezet őt is utoléri.
Az író elmondta, hogy eredetileg novellát szeretett volna írni Kertész Imre születésnapjára tavaly ősszel. "Többünket felkértek, hogy Kertész Imre egy jellegzetes mondatát felhasználva egy-egy novellával köszöntsük a nyolcvanadik születésnapján. Sokáig gondolkoztam, hogy a magyar történelem kemény időszakai közül melyiket válasszam, így jutottam el 1956-hoz" - mondta Spiró György, hozzátéve, hogy Kertész Imre Az angol lobogó című könyvében egyébként érintette a forradalmat.
Az ötletet végül egy gyerekkorában olvasott újságcikk adta, amely egy államellenes összeesküvésről szólt. Ahogy korábbi műveinek megírását, úgy a Tavaszi Tárlatot is hosszú kutatómunka előzte meg. Eközben rábukkant az említett cikkre a Magyar Ifjúság című korabeli hetilapban. "Kiderült, hogy nem álmodtam, az a cikk tényleg létezik" - jegyezte meg az író, aki Kertész Imrét novella helyett végül esszében köszöntötte.
Spiró György elárulta: azért választott mérnököt a történet hősének, mert egy humán értelmiségi szerepeltetése a cselekményt túlzottan politikai és ideológiai irányba vitte volna. "Mérnök, mert akkoriban még volt magyar ipar. Érdekesnek tűnt, vajon merre fejlődhetett volna a hazai gépgyártás egy szabadabb világban" - mondta az író, aki szerint Fátray Gyula teljesen normális, a korszakban tipikusan idealista figura, aki a véletlen folytán semmiképpen nem tudott volna részt venni a forradalmi eseményekben, "végül mégis majdnem felakasztják érte".
A regény címét az 1957-es, Műcsarnokban megrendezett kiállítástól kölcsönözte, amelyen először szerepelhettek absztrakt művek a totális tiltás évei után. A váratlan szabadság visszájára fordult: a szocializmus hivatalos művészetideáljától való eltérést utólag kemény kritikával illették, a kiállítás szervezőit megbüntették, és a hivatalostól eltérő irányzatokat ismét betiltották.
A regény egyik kulcsjelenete 1957. május 1-jén játszódik, amikor fél évvel a forradalom leverése után mintegy egymillió ember vonult fel a Hősök terén. "Egyszer már írtam erről a nagyon furcsa május elsejéről, a Kvartett című drámámban egy öreg bolsevik munkás emlegeti" - idézte fel Spiró György. Mint fogalmazott, akkor és most is utánanézett a tüntetésnek, és az ünnepi felvonulásról készült dokumentumfilmet is megnézte.
Spiró György úgy érzi, íróként megérett arra, hogy 56-os témához nyúljon. "Nagy téma, és a történészek mára rengeteg feltáró munkát elvégeztek. A nagyközönséghez az eredmények sajnos nem jutottak el" - mutatott rá az író, aki az ötvenhatos forradalmat a magyarság egyik mitikus eseményének tartja, és biztos abban, hogy a történeti munkák után előbb-utóbb szépirodalmi alkotások sokaságának lesz a témája.
"Nem sok közvetlen emlékem van a forradalomról magáról, ami volt, azt még a nyolcvanas évek közepén megírtam egy novellában. Viszont amikor eszembe jutott az újságcikk, rögtön láttam a cselekmény elejét és végét. Ritka pillanat az ilyen, ilyenkor a regényt feltétlenül meg kell írni" - hangsúlyozta Spiró György, megjegyezve, örül, hogy végre kisregényt írhatott. "Ugyan egy kisregény terjedelménél valamivel hosszabb lett, de még így is a Tavaszi Tárlat a legrövidebb regényem. Remélem, ez megkönnyíti a befogadását."
http://mult-kor.hu/20100917_tavaszi_tarlat_es_1956_spiro_uj_regenyeben
|
Napjaink egyik legolvasottabb írónőjének új könyvében az egymásra épülő fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egész, egyedi színű, izgalmas fejezetek, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. Állandó közelítés és távolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg szemünk előtt ezt a sajátos és nagyon is élő szövegtestet.
|
A neves müncheni irodalomtörténész a Németországban sokat kutatott témát, Brecht és a nők viszonyát új megközelítésben mutatja be. Rendkívül alapos, számtalan forrásra támaszkodó, kortörténeti tanulmánynak is olvasható könyvének hét fejezetében Hiltrud Häntzschel nem az írót állítja középpontba, hanem a nőket, és az ő életük bemutatásán keresztül csak áttételesen rajzol meg egy Brecht-portrét is. Könyve tulajdonképpen hét olyan nő rövid életrajza, akik életének meghatározó eseménye volt a találkozás és a Brechthez fűződő viszony. A bemutatott asszonyok - Paola Banholzertől Marianne Zoffon és Helene Weigelen keresztül Marieluise Fleißerig, Elisabeth Hauptmannig, Margarete Steffinig és a dán Ruth Berlauig - mind kivételes szerepet játszottak a végletesen önző, szemérmetlenül hazudozó, de gyengeségből fakadó birtoklási vágyában vállaltan "kispolgári" Brecht életében, sőt életművében; közülük többen szoros munkatársi viszonyban (is) voltak vele. A könyv tehát - miközben olvasmánynak is lebilincselő - a Brecht-művek keletkezéstörténetét is bemutatja, sok irodalomtörténeti legendát, tényt más megvilágításba helyez, helyesbít vagy kiegészít.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=43989&type=22&_v=Hantzschel_Hiltrud_Brecht_asszonyai
|
Végre egy könyv, amely nem az unalomig ismételt közhelyeket szajkózza Einsteinről! Végre egy könyv, amely felvállalja, hogy Einstein professzor hulla unalmas órákat is tudott tartani, ha éppen nem érdekelte a téma. És végre egy könyv, amely nemcsak a tudósról szól, aki a képletek tengerén vitorlázik. Einstein azon kevés természettudósok egyike, aki nem a tudomány burkában élte le az életét, hanem tudatosan részt vett a társadalmi életben, és ha kellett barikádra vonult egy ügy érdekében. Éles elme - harcos pacifista - lelkes zenész - katasztrofális családapa: kibékíthető tulajdonságok egy személyiségen belül- Elsősorban embernek tartotta magát és másodsorban zsidónak, ezért nem értett egyet a cionista mozgalom céljaival, és nem tudták rávenni, hogy csatlakozzon a szervezethez. Jóllehet meghatározó szerepet játszott a kvantumelmélet megalapozásában, egész életében tagadta, hogy Albert Einstein valószínűségi függvények pillanatnyi halmaza lenne; ehelyett a világegyetem és benne az ember harmonikus egységében hitt, valamint egy magas rendű szervező elvben, ami szabályozza a világ menetét, és amit akár hívhatunk Istennek is.
http://bookline.hu/product/product/home!execute.action?id=37642&type=22&_v=Wickert_Johannes_A_relativ_kerekasztal_lovagja_Albert_Einstein
|
Hiába szembesítenek minket minduntalan a történészek, művészek és újságírók a gyakran hatásvadász szlogenné silányított „másodikvilágháborúszörnyűségeivel”, mégis mindig maradnak nehezen értelmezhető részletek, tabuk, amikkel senki sem akar megbirkózni. A Sonnenschein épp ezeket az aknákat kutatja, csupa olyan kérdést vetve fel, ami valószínűleg még sokáig nem lesz a hazai történelemórák tárgya.
Elsőként a civilek mindennapi élete sejlik fel, ami illetlenül békésnek tűnik a könyvben felbukkanó, csatákat és emberveszteséget, lágereket és áldozatokat jelölő milliónyi számadat között. Miközben a fél világ a nacionalizmus lázában él, Gorica/Gorizia/Görz ugyanaz a határmenti – és ettől valahogy határokon felül álló - kisváros marad, hol a Monarchiában, hol Olaszországban, hol Szlovéniában, ráadásul lakosainak jó része sikerrel alkalmazkodik az új feltételekhez, legyen szó akár nyelvéről, a nevéről vagy a vallásáról. Így történhet, hogy a könyv első szakasza csaknem boldogan zárul; a naiv és boldog közönyben élő, fasiszta párthoz csatlakozott zsidó család átvészeli a háborút. Csakhogy a nagylány náci szeretőtől született kisbabájának egyszerre nyoma vész.
Persze a szerző már korábban sem hagyta igazán, hogy az olvasót elandalítsa a romantikus mozislágerek és a szerelmes lány munkahelyéül szolgáló trafik ajtajában lógó csengő lágy trillája. Nem hazudott, amikor regényt ígért, mert a vaskos kötet utolsó oldalaira az elbeszélők, történetek, helyszínek, nyelvek és műfajok sokaságából mégiscsak kibogozhatunk egy viharos érzelmekkel terhelt családtörténetet. De legalább ennyire dokumentum is, amit a kezünkben tartunk, akár végigböngésszük a kilencezernyi áldozat bő száz oldalas névsorát, akár csak a két részre szakadt regényre hagyatkozunk. Mert a koncentrációs táborokból érkező, ismerősnek vélt beszámolókon túl ott van ezernyi apró részlet, amihez nincs mersze hozzányúlni a legtöbb regényírónak: a nemi erőszak, a prostitúció, a gyerekrablás, de a nők szadizmusa is; a svájci semlegességgel kapcsolatos kételyek és a katolikus egyház felelőssége, amit még az egyes emberek segítsége sem tehet semmissé; az eutanázia- és a Lebensborn-program, vagy akár a foglyokon végzett kísérletek.
Nehéz könyv, mert bevezet azoknak a megbomló elméjébe, akik nem tudnak megszabadulni a váratlanul bűnre fordult ártatlanság terhétől, és akik hangoktól, matematikai képletektől, költeményektől, sokszor pedig a nagyapakorban felfedezett, sosem látott, véres kezű szüleik képétől üldöztetve élnek. Nehéz azért is, mert hol regény, hol költészet, hol oral history, hol történelemfilozófia. Nehéz, mert a határ érzéséhez, a gyermekek, és vélt vagy valós szüleik identitásához az is hozzátartozik, hogy öt nyelv között csapongjon az olvasó a szerzővel és a szereplőkkel. Nehéz azért is, mert egyszerre kalandozik az összes fronton és az összes hátországban, a Goricán átvonult összes háborúban, a jelenben és a múltban, mert egyszerre szól négy generáció és megannyi nézőpont nevében a szerző, az élők és a holtak kórusa. De megéri.
Daša Drndić : Sonnenschein, Fordította: Radics Viktória, Kalligram Kiadó, 2010, 438 oldal, 3490 Ft.
http://www.litera.hu/hirek/a-magunkkal-vonszolt-tortenelem
|
Hős vagy áruló? Korának kiemelkedő alakja vagy elvakult fanatikus? Egy új, humánusabb erkölcs bajnoka vagy erkölcstelen, perverz alak?
Ki volt, milyen ember volt valójában a kalandos életű Roger Casement, az ír történelemnek ez a legendás alakja – akinek nevét hazájában évtizedeken át mégis alig említették? Pedig az ír szabadságharc hőse volt, az 1916-os húsvéti felkelés egyik előkészítője… előtte pedig, brit diplomataként, az egyik első európai politikus, aki feltárta és leleplezte a gyarmatosítás szinte felfoghatatlan kegyetlenségeit.
1903-ban utazott először Afrikába – Kongóba – fiatal diplomataként. Az európaiak civilizációs törekvéseiben hívő, naiv fiatalember fokozatosan szembesül a gyarmatosítók önző céljaival és az őslakossággal szemben elkövetett rémtetteikkel. Majd Brazíliában szolgál konzulként, és itt is a saját szemével látja, ahogy a nyersgumi-kitermelés érdekében az amazóniai őslakókat kíméletlenül kizsákmányolják: rabszolgasorban tartják, verik, megalázzák, megcsonkítják, halálra dolgoztatják…
Uralkodókkal, államokkal, legyőzhetetlennek látszó nagyvállalatokkal, helyi kiskirályokkal száll szembe, hogy mindezen változtasson, vállalva a halálos veszedelmet… s közben hol óvatosan, hol vakmerően keresi a személyes boldogságát és a test gyönyöreit. És a bennszülött vagy félvér fiúkkal átélt kalandjait – vagy csak fantáziáit – leírja a naplójában…
Kalandokkal és rémségekkel teli regény Vargas Llosa új műve, melyben a Nobel-díjas író a szokásos szenvedélyével szembesít bennünket történelmünk máig sem igazán feldolgozott borzalmaival éppúgy, mint az emberi lélek és a test félhomályos alvilágával…
|
Több mint hatvan évvel a II. világháború után a német koncentrációs táborokban folytatott orvosi kísérletek kevéssé ismertek a holokauszt történetében.
Az orvosprofesszor szerző a holokauszt túlélőjeként erkölcsi kötelességének érezte e téma kutatását.
A német orvostudományban történő náciasítás tárgyalását követően feltárja a különböző kísérleteket, etikai értékeléssel, dokumentumokkal kiegészítve. Közreadja azoknak az orvosoknak a biográfiáját, akik aktívan részt vettek a kísérletekben, és a mellékletben közzéteszi a legnevezetesebb orvos-bűnözők fényképeit.
Pasternak Alfred
M.D., F.A.C.O.G.
A szerző Magyarországon született, gyermekként élte meg a holokausztot. Az 1956-os forradalmat követően telepedett le az Egyesült Államokban.
Orvosi továbbképzésének éveit a Los Angeles-i Cedars Sinai Medical Centerben töltötte, szülész-nőgyógyász szakorvos lett. Magánpraxisa mellett a kezdetektől aktív tagja volt a University of California in Los Angeles (UCLA) orvosi fakultásának. Jelenleg klinikai professzor.
Szakmai munkája elismeréseként kitüntetésben részesítette az Egyesült Államok Kongresszusa (két ízben), Kalifornia állama és Los Angeles városa. Izrael államtól a „Flame of Truth Award" (Az igazság lángja) kitüntetést kapta a felsőoktatás szakmai támogatásáért. A Semmelweis Emlékérem tulajdonosa, a Haynal Imre Orvostudományi Egyetem díszdoktora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
Los Angeles-ben él gyermekgyógyász-pulmonológus feleségével.
|
Valachi Anna oknyomozó filológus: több mint két évtizede kutatja a József Attilával kapcsolatos legendák, félreértések és közhelyek mögött rejtőző igazságot. Föltett szándéka, hogy leszámoljon a kollektív lelkifurdalás, majd a politikai megfontolások alakította kultusz tévedéseivel és torzításaival. Különösen a korábban tabunak számító témák - a költő párttagságának, pszichoanalitikus kezeléseinek, -betegségének- és halálának motívumai, részletei - foglalkoztatják. De a mesterekhez, a riválisokhoz és a női nemhez fűződő ambivalens kapcsolatainak föltárását is fontosnak tartja. A kötet - mely a költő születésének századik éfvordulójára jelent meg - e sajátos szemléletű kutatómunka eredményeiről ad áttekintést.
|
1905-ben vagyunk, az orosz-japán háború idején. A negyvenkilenc éves Eraszt Fandorin számos lehetetlennek tűnő feladatot megoldott már kalandos élete során, de most minden eddiginél nagyobb a tét s az ellenség erősebb, mint korábban bármikor. Ha kudarcot vall, a forradalomtól tépázott, meggyengült Oroszország vereségre ítéltetett a Távol-Keleten az új nagyhatalommal, Japánnal szemben. De ugyan ki más szállhat szembe a siker reményében a felismerhetetlen, láthatatlan, hol itt, hol ott felbukkanó japán ügynökökkel, mint Fandorin, aki ismeri nemcsak a harcművészetüket, hanem lelkük rezdüléseit és legmélyebb vágyaikat is aki a nindzsák harcmodorát éppúgy elsajátította, mint a haikuköltészet finom művészetét? A háború hírére, s látva, hogy Japán javára billen a mérleg, hazatér (épp Holland Nyugat-Indiában végzett kísérleteket a víz alatti navigáció terén), s felajánlja szolgálatait. Akunyin Kuprin egyik kisregényét (az orosz irodalom első kémregényét) dolgozza fel művében, s a haiku mintájára építi fel a könyvet: a három fejezet további alfejezetekre oszlik, a haikusorok szótagszámának megfelelően. *********** A gyémántszekér első részének talányos befejezése borzongató titkot sejtet. E titok megfejtéséhez 1878-ba kell visszamennünk az időben: a huszonkét éves Eraszt Fandorin ekkor kerül Japánba zöldfülű diplomataként. Megmenti egy jakuza fiú életét, aki ettől kezdve hű szolgája lesz. Aztán Maszával együtt a gyakran még naiv, könnyen lépre csalható, szenvedélyes érzelmekre lobbanó fiatalember belekerül a japán politikai intrikák kellős közepébe s eljut a titokzatos nindzsákhoz, az arctalan emberekhez, akiktől nemcsak a rejtőzés, a lopakodás és a harc művészetét tanulja meg, hanem azt is, hogy milyen a gyémántszekér útja és kik azok az akuninok Akunyin, aki eredetileg japanológus volt, bravúrosan ábrázolja a XIX. századi, felbolydult, gőzerővel modernizálódó Japán hol egzotikus, hol immár egészen európaias világát. A gyémántszekér fergeteges nindzsaregény, s egyszersmind a legromantikusabb szerelmi történet a Fandorin-sztorik sorában.
|
Egy utazás egy kis magyar faluból Erdélyen, Marokkón, Franciaországon, Japánon és Mexikón keresztül egészen a világhírig.
Egy lány, aki kalandozásai során nemcsak rátalált a saját hangjára, hanem nővé is érett.
Egy énekes, aki a szakma nehézségeit leküzdve végül megtalálta önmagát.
Egy lebilincselő, bátor és inspiráló történet – utazóknak és útkeresőknek egyaránt!
„Könyvet írok, magamról-könyvet, akárkiről-könyvet, elemzős könyvet, sztorizós könyvet, szuper könyvet, kibaszott könyvet, vicces könyvet, felemelő könyvet.
Belekezdtem, bátor vagyok - mégis inkább elszaladok.
Kincseim vannak, megírom őket - kihajítom a számítógépet.
Láthatóvá válok, lehetnék akárki - de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi.
De, hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Öröm megmutatni: én így főzök.
Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok - eddig hangokkal gyurmáztam, most meg szavakkal is újragyúrom magam.”
|
Felkavaró és provokatív, nyelvileg rendkívül pontos és kiérlelt regény a stigmatizálásról, a félreértésről, az idegenségérzetről.
"Apu és anyu.
Semmit sem tudtok, apuk és anyuk, semmit arról az üvöltő állatról, semmit, csak az aranyos szőke tincset, a rakoncátlan, édes kis förtüket, a rózsácska arcot. Nem tudtok semmit a fenevadról, akit megaláztok, és a vackára kergettek, egy fagyival, vagy hasonlóan édes, a legédesebb jóindulattal. Ne tudd meg. Ne tudjátok meg, mert ha egyszer szinkronban megtudnátok, hát, nagyjából olyan volna, mintha meg volnátok nyúzva elevenen, mintha valaki lenyúzná a bőrötöket, és szépen belehempergetne egy hangyabolyba."
"Zsidónak tartják, mint a csirkét levágásra. Engem nem tartottak annak. Akkor még."
"Nem ellene kell úszni, hanem vele, minden erőddel az örvény mélyére törekedni."
|
"Fekete és fehér, elefántként ezt a két színt ismerem." olvashatjuk A kis kavics egyik elbeszélőjének vallomását, miért kezdett nyomozni egy bácskai kisvárosban, amikor egy hullát találtak az iskola padlásán. Az, hogy a sokrétű nyomozás hogyan találkozik Leni Riefenstahl, a híres német filmrendezőnő sorsával, aki művészetével kiszolgálta a náci rendszert, csak a könyv egyik rejtélye. Lovas Ildikó regénye filmszerűen pergő, rendkívül gazdag és az olvasót mindvégig feszültségben tartó olvasmány. Mint egy igazi krimi.
|
Amikor Sigmund Freud 1900-ban megjelentette az Álomfejtést, forradalmian új irányba terelte kortársai önismeretét. A hirtelen népszerűvé vált tanok azonban nehezen kerültek be a tudomány hierarchiájába, a pszichoanalízis egyetemi-akadémiai elismertetéséért, Freudnak egész életében küzdenie kellett. Lohmann a könyv hosszabb, életrajzi részében a fiatalkori naplókon és leveleken keresztül mutatja be a freudi eszmerendszer kialakulását a klinikai tapasztalatszerzéstől az analízis módszertanának fokozatos kidolgozásáig, - benne Eros szerepének felismerését - és az emigrációs évek kevésbé ismert tényeivel zárja le az életrajzot. Szerzőnk, a német Psyche című szaklap szerkesztője, bőséges hivatkozásokkal és közérthető forráskritikával ismerteti a freudi életmű feloldatlan ellentmondásait és mai napig vitatott tételeit. Érdekes olvasmány mindazoknak, akik tudni szeretnék, vajon - miért vonakodott Freud az orvosi hivatás gyakorlásától, - mennyire tudta a természettudományos mércét és az irodalmi szövegértelmezést összegyeztetni, - és miért hozta összefüggésbe a nőket a sötét kontinenssel? Lohmann lényeglátó magyarázatai, például Ödipusz és Mózes alakváltozatai felmutatják az életműben fellelhető életrajzi elemek jelentőségét.
|
"Lovas Ildikó új regénye, a Spanyol menyasszony az erotikus krimi és a lányregény mesteri ötvözete... A kortárs irodalomban kevés olyan regény született, mint a Spanyol menyasszony, amely ennyire visszafogott pontossággal és mégis érzékien beszél a női testről és a szenvedélyről."
|
A Vajdaságban élő, Sziveri-díjas írónő regénye a kilencvenes évek tragikus történelmi-egyéni élményeinek epikus lenyomata. A regény elbeszélőinek nyomozásai rendre az egyéni sorsok nyomvonalait és a személyiség belső tájait kutatják, de ezekben a szövegekben rendkívül fontos a háborús hátország mindennapjainak atmoszférája.
|
Egy mesebeli királylány úgy berágott a szerelmére, hogy megfőzte a gyerekeit. Meséli egy királylány. Nagyanyjáról, a szerelméről, anyjáról, a szomszéd Antiról, férfiakról, jobb kézfején egy L alakú forradásról. Nagyapjáról, aki tíz évig haldokolt, és egy keserűségében mindenkivel baszó, szerelmes ukrán kurváról. Mitológiai alaptörténeteket, hogy állítólag a világot egyetlen fickó cipeli a hátán, ilyesmik, közben meg lemossa és átlakkozza a körmét. Nekem kiváló arcberendezésem van, sokan irigylik, mondja, és úgy, hogy ne tudd letenni. Ha letennéd, vedd föl. Szeretem a férfiszagot. Sokan mondják, hogy hű, meg ha, és büdös, meg ilyenek, de szerintem nem tudják, mit beszélnek, csak megtanulták. Szükségem van rá. Megyek az utcán, aszfaltoznak, vagy valamit csinálnak, engem nem érdekel, az a fontos, hogy dolgoznak, vannak izmaik, látom, ahogy dolgoznak az izmaik, ha elmegyek mellettük, megállnak, néznek, de úgy, hogy lássam, és van szaguk meg mindenük. Úgy kerek a világ, ha dolgoznak az izmai, ez így van rendjén, ne mondja, csinálja, de nagyon, úgy, hogy izzadjon belé, mert annak van szaga, életszaga van, férfi. A világnak ott van vége, ahol már nem néznek. Elementáris, őszinte, húsevő, boldog, boldogtalan. Azon morfondírozik, milyen volna egyszerre két férfit boldoggá tenni. Aludna középen.
Kukorelly Endre
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
.png)
