[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből mára több mint tizenötezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához. 40 történet Petőfitől Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig, múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.
|
A szerző előző könyve, az Elromlani milyen Artisjus Irodalmi Díjat kapott. Krusovszky Dénest azon költők közé sorolják, akinek már az első köteteiben is új versnyelv jelenik meg, és akinek líráját a visszafogottság, a pontosság és a fájdalom szépségének megragadása jellemzi. A felesleges part folytatja a megkezdett utat, a versek összetéveszthetetlen stílusban és a történetmesélés igényével repítenek egy nem is olyan távoli világba, a költészetébe.
Forrás: http://cultura.hu/kultura/krusovszky-denes-a-felesleges-part/
|
|
William Lee, a szerző alteregója a zsaruk elől menekülve és a következő adag gyötrő szükségétől hajtva pszichedelikus kalandra indul. Szürreális világok birodalmába sodródik: előbb Mexikóban bukkan föl, majd Szabadföldön, a Piacon, Interzónában, végül pedig a víziószerű New Yorkban. Szinte cselekmény nélkül, rövid jelenetek, történetek szenvtelenül előadott montázsában bomlik ki élményeinek sora: narkósok kínjai, perverz orgiák, vérontás és a pokol ezer más bugyra. A Meztelen ebéd a beat-mozgalom fenegyerekének kultikus műve, a XX. századi amerikai irodalom egyik leghírhedtebb és legnagyobb hatású regénye. A nyers szenvtelenséggel és kíméletlenül őszinte hangon megszólaló írás széthullást mutató szerkezete a drogos hallucinációk logikátlanságát tükrözi. Ez a riasztóan brutális, mégis gyakran szórakoztatóan abszurd, morbid humorú rémálom, mely hű képet fest a kábítószer rabjainak nyomorúságos testi, lelki és erkölcsi leépüléséről, páratlan erejű beavatás a lét sötét titkaiba.
|
Murakami Haruki George Orwell híres 1984-ére utaló regénye, az 1Q84, azaz ezerkülöncszáznyolcvannégy egy Tengo nevű férfi és egy Aomame nevű nő egymással váltakozó, párhuzamos világában játszódik. (A cím szójáték: q betű ejtése a japán nyelvben egyszerre utal a 9-es számra és egy kérdőszóra.) Az egymás alternatív univerzumában 1984-ben Japánban és 1Q84-ben a másik világban játszódó történetek az egyén és az átláthatatlan rendszer konfliktusát fedik föl igen erős társadalomkritikai felhanggal, gyilkossággal, erőszakkal, történelmi, vallási adalékokkal övezve, de a család és szerelem sem maradt ki ebből a nagyregényből.
|
Egy fiatalember az apja halála után elveszíti feleségét és állását is, valami isten háta mögötti szigeten éldegél, és különleges halakat gyűjt egy akváriumba, amíg egy tengeri uborka az összeset meg nem mérgezi… A kötet nyitó elbeszélésének sötét, már-már nihilista hangulata az egész kötetet jellemzi: egy fiatal ingatlanspekuláns megvesz valami hegyet New Englandben, és odacsábítja élhetetlen és utált öccsét, akivel aztán jól összevesznek… egy New York-i fiatalember találkozik az apjával, aki öregkori agylágyulásában már meg sem ismeri őt… és így tovább: a történetek jórészt olyan férfiakról szólnak, akik valamit -- vagy mindent -- elrontottak az életükben, s a megalázó kudarcoknak sosincs végük…
Aztán az utolsó elbeszélés váratlan fordulattal a távoli múltba viszi az olvasót: egy viking rablóbanda rajtaüt a híres angolszász keresztény szigeten, a kolostoráról és egyházi kincseiről híres Lindisfarne-on. S a mészárlás, a kegyetlen rítusok képeiben egyszer csak meglátjuk a szerencsétlen mai férfiak őseit, akik a vérontást megunva végül a családi életet s annak minden unalmát és nyűgét választják…
Groteszk történetek, kisszerűségükben és mindennapos szerencsétlenkedéseikben is felejthetetlen alakok, a lélek rezdüléseinek és a szív görcseinek lenyűgözően pontos ábrázolása – Wells Tower debütáló kötete egy nagyszabású életmű ígéretét rejti magában.
Wells Tower 1973-ban született Vancouverben. Brooklynban és Észak-Carolinában él. A The New Yorker-ben, a Harper’s Magazine-ben, a The Paris Review-ban és egyéb folyóiratokban megjelent elbeszélései alapján már a legtehetségesebb fiatal amerikai írók között tartották számon, míg végül 2009-ben megjelent első kötete, melyet most világszerte a nagy felfedezés izgalmával adnak ki.
|
Daniel Reis, harmincnyolc éves, ámde könyvvel még nem rendelkező író, évek óta nem látott édesanyja, Astrid halála miatt utazik New Yorkból Párizsba, hogy az ilyenkor szokásos ügyeket elintézze. Astrid húgával, Louise-zal, anyja egykori szeretőjének feleségével és anyja pszichoterapeutájával folytatott beszélgetései nemcsak halott anyjához viszik közelebb, hanem egy önmaga mélyére vezető utazást is jelentenek. Daniel kezdetben légüres térben érzi magát - sem hivatása, sem emberi kapcsolata nincs, amelyet állandónak tekinthetne, miközben azonban az elhunyt ismerőseivel, barátaival, rokonaival beszélget, egyre inkább belemerül a múltba is, és a rég eltemetettnek hitt emlékek felidézésével egyre több választ talál önmagával kapcsolatban, és az anyjához fűződő ellentmondásos viszony is kirajzolódik. A beszélgetések, gondolatok, visszaemlékezések során egy öntörvényű asszony élete és múltja tárul fel, és fény derül egy megdöbbentő családi titokra is.
|
Magzatpróza a szülésről és a születésről.
Mit jelent életet adni és mit jelent a világra jönni? Kiss Noémi különleges könyve magzatpróza. Az elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés folyamatát járja végig a mesterséges megtermékenyítéstől a vajúdáson át az első születésnapig. Hol az anya, hol pedig az ikerpár szemszögéből bontakoznak ki a szuggesztív történetek. A könyv egyszerre számol be a szülés élettani valóságáról és spirituális csodájáról, az anyaszült meztelenség állapotáról és a világba érkezés számtalan kalandjáról. A várakozás és a kiszolgáltatottság stációit ugyanúgy megismerhetjük belőle, mint a közös nyelv keresés keserves-gyönyörűséges pillanatait. Az én és a te mellett kozmikus-banális módon megszületik a mi. A szerző közkedvelt blogjából született szöveg felszabadító olvasmány, amely a terhesség és gyermeknevelés megannyi tabujával foglalkozik.
|
"A Dominó gyönyörű. Van szaga és színe. Büdös és rózsaszín."
Az utazás késztetése: elindulni a máshol hívására, otthagyni az ismerőst, az otthont, hogy azután csupa ismerőset és otthonosat keressünk abban, amit épp az idegensége, a mássága tett vonzóvá számunkra. Utazás nincs emlékezés nélkül. Az otthon emlékével megpakolva indulunk, és a változás emlékeivel érkezünk vissza. Mert az utazás mindenekelőtt csevely; tapogatózás, (verbális) topográfia.
Bemélyedések és kiugrások, egyenesek és kanyarulatok feltérképezése a tájban, az arcokban és a mondatok mögötti szándékokban, hangulatokban. Ha az ember képes megnyílni, ha hagyja magába áradni az idegent, akkor nemcsak saját magát hozza haza az utazásról. Így lesz Kiss Noémi Közép-Európája érzékeny, sokhangú, ellentmondásosságában izgalmas és maradandó. A figyelem hozza elő kopottas díszletekből a történelmi csillogást, és teremt távlatokat a jelenkori szűkösségben. Nyitottsága teszi hitelessé, csakis ennek köszönhetően hisszük el neki, hogy nemcsak a világ legszebb és legrondább nője, de a közepe is Ukrajnában van.
|
A "trans" nagyjából annyit tesz: át. Határokon, nemeken, viszonyokon. Kiss Noémi rendkívül színes és sok nézőpontú elbeszéléskötete. A keleti és a közép-európai bevándorlók vagy csak időlegesen ott-tartózkodók helyzete Németországban éppúgy kirajzolódik benne, mint az ennek kontrasztját képező otthon-lét; a maradás vagy a hazatérés problematikája. Izzóan aktuális európai témák, friss és üde (pontos) elbeszélői nyelv. A megélt és megírt tapasztalatok, a kritikus társadalomszemlélet, a plasztikus ábrázolás, a helyén kezelt obszcenitástól a finom pszichológiai következtetésekig terjedő, sokszínű hang Kiss Noémit az idei év egyik legígéretesebb elsőkötetesévé avatják.
|
A szerző új kötetének novellái igen sokrétűen és néha rejtélyesen kapcsolódnak egymáshoz. Nem tudhatjuk, hogy a boldogtalanság vagy a boldogság tájain járunk-e, hiszen az elbeszélő is azt a szűk ösvényt keresi, ami a kettőt összeköti. Vagy elválasztja.
|
Sajátos hangvételű, akár életrajzi regényként is olvasható könyvében Valachi Anna nemcsak a heves szerelmi vágytól lázas költő képzelt és valódi nőkapcsolatait tárta föl, hanem annak a mélyrétegű vonzalomnak az eredetét kutatta, amely az asszonyi törődésre szomjazó József Attilát gyermekkorától kezdve utolsó lélegzetvételéig jellemezte. Azoknak a – társadalmi hovatartozásuktól függetlenül segítő – asszonyoknak a portréit rajzolta meg, akik az idejekorán elvesztett, gondoskodó édesanya „helyetteseiként” mély empátiával, önérzetsegítő lelki bátorítással és olykor anyagi támogatással is hozzájárultak a ritka költői tehetség kibontakoztatásához, s – minden jó szándékuk ellenére – tragikus sorsa alakulásához is. Ezek az asszonyok valamennyien a sorsát szövögető párkákra emlékeztetnek, akik szinte kézről kézre adogatták egymásnak védencüket, de csak ideig-óráig tudták boldoggá tenni.
|
Szabó T. Anna: Kritika a rádiónak Kiss Judit Ágnes: A keresztanya című könyvéről
Izgalmas kísérletre vállalkozott Kiss Judit Ágnes A keresztanya című regényében: egy öregasszony szemével mutatja meg a huszadik századot. Az elbeszélő, Keserű Nemes Mihályné Szomor Veron 1920-ban született, és egész életét Zsanóc nevű szülőfalujában élte le, innen figyelte a világ változásait. A front ugyan nem vonult át a falun, de a férje kis híján odaveszett a szibériai fogságban, az államosítás pedig mindenükből kiforgatta őket – nem csoda hát, hogy a vallásos Veron néni nemigen kedveli a „komonistákat”, ahogy ő maga mondja. Aztán jött a „piratizáció”- ahogy naiv bájjal emlegeti -, meg a nekikeseredett politizálás jobbról-balról, de ebben sem volt sok köszönet, hiszen az asszony szívbeteg ura éppen a választások körüli izgalmakba halt bele.
Szomor Veron mégsem maradt teljesen egyedül. Visszajárnak hozzá a gyerekek, a felnőtt unokák, és a számtalan keresztgyermek. Valószínűleg az ő kérésükre mondja el az élettörténetét. Kár, hogy a regény elbeszélői helyzete nem egészen tisztázott – csak annyi derül ki, hogy életösszegzés zajlik, amit a néni feltehetően magnóra mond, hiszen mesélés közben el-elragadja az indulat, és bizony nemcsak kedvenc szófordulatát használja gyakorta („vigye el a gorozsmai rozspic”) , de a hitelesség érdekében bizony ennél cifrábbakat is megenged magának. Ezek talán nem egészen illenek örökös jóindulatához, csendes természetéhez.
A könyvnek éppen az a a sebezhető pontja, ami az erőssége: az egyetlen elbeszélő. A történetek túlnyomó része ugyanis nem Veron néniről vagy a családjáról szól, és még csak nem is a történelemről, hanem arról, ami az elbeszélőt, de persze a falu pletykálkodó öregasszonyait is szemlátomást a legjobban foglalkoztatja: a szerelemről. A tiszta életű Veron nénit ilyen ügyekben nagy kíváncsisággal és még nagyobb fantáziával áldotta meg a sorsa, nincs tehát hiány szerelmi beszámolókban, és itt az elbeszélő is költői magasságokba emelkedik. Elsőnek a veronai szerelmesek történetét írja át kicsit talán túlságosan is szembetűnően a falubeli Robi és Julika történetében, majd a mágikus realizmus hagyományában adja elő egy titkos szerelmes történetét, aki éjszakánként varázslatos hegedűszóval bizsergeti fel a falubeliek gerjedelmét. Később elmondja Orsós Mira, a szép cigánylány elrablásának és visszatérésének elképesztően szép legendáját, de szó esik a férjét robotembernek vélő bolond Csermákné ágyában történetekről is. Veron néniből időnként mindentudó elbeszélő válik: olyasmiről is beszámol, ahol nem lehetett jelen, bekukkant az emberek lelkébe és ágyába, különösen kedvenc keresztlánya, a szókimondó és szabados Juci élete izgatja – néha szinte már azonosul vele. Ilyenkor még a tőle megszokott öregesen prédikáló morális felsőbbség pozíciójából is kiesik: nem ítél, csak elbeszél. „Máshogy nem történhetett” szögezi le magabiztosan – vagyis a regényes történetek előadása közben valódi regényíró módjára viselkedik.
A könyvet mégsem ő szerkeszti, hanem egy külső kéz, talán magáé az adatgyűjtőé. Ő azonban máskülönben sehol nem bukkan fel a könyvben, csak címeket ad a meséknek és lokalizálja a történeteket, vagyis megnevezi, hogy melyik utcában játszódnak. A regény írója tehát az elbeszélői hang meglehetős hitelessége ellenére nem ringat minket abba az illúzióba, hogy a történetek tökéletesen autentikusak. Némileg hasonlít ez a módszer a szociológusként is kiváló Závada Pál írástechnikájához, aki több szálon futó történeteit több szempontból is megmutatja, hogy az olvasónak megadhassa a történetek végső megítélésének lehetőségét. Kiss Judit Ágnes azonan nem megy ilyen messzire, mindössze egyetlen gesztust tesz az eltávolítás felé. Ez érzésem szerint megzavarhatja az olvasót, aki, legalábbis az olvasás folyamatában, hinni szeretne a máskülönben lendületesen erős, emlékezetes szöveg hitelességében.
A történetek jók, a hang eleven, az elbeszélésben nagyszerűen keveredik a humor a tragédiával – mégis marad valami kis hiányérzetünk a könyvet letéve. Esetleg más szemszögből is megismernénk a történelmet és a regény egyéni sorstörténeteit? Vagy talán csak további mesékre vágyunk? Hiszen olyan jó volt hallgatni Szomor Veron történeteit.
Forrás: http://szabotanna.com/irokrol-koltokrol/konyvekrol/szabo-t-anna-kritika-a-radionak-kiss-judit-agnes-a-keresztanya-cimu-konyverol/
|
Fülszöveg:
Jack Carter Londonban él és dolgozik. Egy gyermekpornót gyártó cég főnökének piszkos ügyeit intézi. Egy nap hazalátogat szülővárosába, Doncasterbe. Látogatásának azonban szomorú apropója van: a testvére temetése. Frank autóját egy szakadékban találták meg – Frank holttestével együtt. A vérében annyi alkohol volt, hogy akár az is végezhetett volna vele. Jack azonban gyanúsnak találja bátyja halálának körülményeit. Frank ugyanis sosem ivott. Elhatározza, hogy utánajár a dolognak, felkeres néhány helyi pasast, és elbeszélget velük. Hamarosan Doncaster összes alvilági alakjával összerúgja a port, mivel Frank váratlan halála mindenkinek sok kellemetlenséget okoz. Még a londoni pornócég emberei is megérkeznek a városba, hogy főnökük utasítását követve leállítsák az egyre elszántabb Jacket. E brutális alvilági figurák azonban Jack személyében emberükre akadnak. Frank Carter nem volt erős egyéniség, mindig azt tette, amit mondtak neki. Ám Jacket más fából faragták…
Ted Lewis regénye, amely először Jack hazatér (Jack’s Return Home) címen jelent meg, hiperrealisztikus képet fest a hatvanas évek Angliájának legsötétebb oldaláról, a biliárdtermek, masszázsszalonok és mocskos iparvárosok díszletei közt kegyetlen, halálos játszmákat folytató alvilági figurákról, a gyermekpornó gyomorforgató világáról. A regény első, 1971-es filmadaptációja Öld meg Cartert! címen került a mozikba, a főszerepet Michael Caine alakította. A brutális jelenetekkel telezsúfolt film sokkolta a közönséget, később azonban kultuszfilmmé vált, előképe és ihletője lett a kilencvenes évekbeli, könnyedebb hangulatú gengszterfilmhullám legjobban sikerült alkotásainak, többek közt Quentin Tarantino és Guy Ritchie filmjeinek. A regény, a filmhez hasonlóan, Jack Carter feszültséggel teli, kegyetlen meséjén keresztül hitelesen ábrázolja az alvilág és a vonzáskörében élő, a bűnözés és a tisztességes élet közötti keskeny határmezsgyén lavírozó társadalmi réteg életét.
|
Guadalajara a második legnagyobb, és az egyik legősibb mexikói város. Neve arab eredetű, jelentése sziklák alatt rohanó folyó. Egyben Elvis Presley spanyol nyelvű dalának címadója, amelyben a romantikus lelkületű énekes megidézi álmai városát, a hegyek-dombok között megbújó, vadregényes Guadalajara-t.
Quim Monzó Guadalajara című novellagyűjteményében Gregor, az emberré változott csótány magányában tekergeti a rádió gombját, és ekkor csendül fel egy pillanatra Elvis Presley, a híres közép-amerikai városkáról írt számának kis részlete, hogy aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan halkuljon el, és merüljön alá az elnéptelenedett szoba homályába.
Az eszmékkel, érzelmekkel teli kor utáni vágyódást szimbolizáló dal címként való felhasználása tökéletes, egyben abszurd keretet ad a katalán író, Quim Monzó könyvének; ugyanis Monzó frappáns, meghökkentő történetei pontosan az emberi hőstettekről, az emberfeletti csodákról rántják le a leplet; az emberi természet apró mozgatórugóit veszik górcső alá.
A groteszk fordulatokban bővelkedő sztorik egy része mintegy kifordítja a számunkra oly ismerős legendákat, az ép ésszel szinte felfoghatatlan bátorságról tanúbizonyságot tevő „hírességek” indítékait, gyakran értelmetlennek tüntetve fel azokat a cselekedeteket, amelyeket mindeddig egyértelműen csodálatosnak láthattunk, és eszünk ágába sem jutott megkérdőjelezni hasznosságukat, avagy véghezvitelük valós körülményeit.
Más novelláiban Monzó precíz pszichoanalitikus módjára vizsgálja meg a mindennapi emberek pszichéjének működését, tárja elénk belső gondolatvilágukat.
Így találkozhatunk például Tell Vilmos unokájával, aki már nem tud azonosulni a nagyapja, és az apja által bevállalt vakmerő próbával és Gregorral, aki Az átváltozás főszereplőjével ellentétben csótányból lesz emberré.
Rajtuk kívül nyomon követhetjük egy liftben ragadt potenciális szerelmes pár, egy saját magát némaságra ítélő hajdani „nagydumás”, egy a tökéletes könyvektől rettegő könyvimádó, és még megannyi „átlagos” ember életének egy adott szakaszát, megismerhetjük furcsa, megrögzült szokásaikat, különleges, vagy éppen hétköznapi életcéljaikat.
Monzó hősei, vagy még inkább anti-hősei habozó, töprengő, gyakran kiábrándult emberek, akik írónk szerint a szívük mélyén már nem számíthatnak nagy csodákra, váratlan meglepetésekre, áttörésekre az életükben.
Minden tettüket átitatja az emberi lét kegyetlen kiszámíthatatlansága, és egyben kiszámítható önzősége, mintha minden jó cselekedet alapvetően értelmetlen lenne, és a világegyetemünk egészének körforgása szempontjából olyan csekély értéket képviselne, amelyet megemlítenünk sem érdemes.
Elvis Presley érzelmektől átitatott, szentimentális dallamvezetése éppen ezért csak egy pillanatra hangozhat fel a kötetben, emlékeztetve minket a szenvedélyes, különleges hagyományokat ápoló távoli városra és a túláradó érzelmeket megjelenítő vad tájakat átszelő folyóra.
Ezek azonban, Monzó olvasatában fényévnyi távolságra vannak jelen világunk irányíthatatlan, megfoghatatlan, mindemellett rendkívül kicsinyes valóságától, azon világunktól, amelynek útvesztőiben, csakúgy, mint a „Centripetális erő” című történetben, az egyszeri ember csak bolyong-bolyong, hogy mindannyiszor akaratlanul is az egyetlen biztosnak látszó helyhez, a kiindulóponthoz térjen vissza.
Üzenetét tekintve kiábrándító, elszomorító novelláskönyv a Guadalajara. Az elkeserítő alaphangulatot azonban jól ellensúlyozza Monzó egyszerű, gördülékeny történetvezetése, lecsupaszított könnyed írói stílusa és abszurd, meglepő befejezései.
A rövidke, egy délutános olvasmány ily módon inkább afféle rácsodálkozás félét indít el az olvasóban, mintegy ráébresztve arra, hogy, ahelyett, hogy mindent adottnak venne, így, és másképpen is szemlélheti a világ történéseit.
Krausz Vera
Forrás: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2010-10-06+00%3A00%3A00/quim-monzo-guadalajara
|
Nem tudni, A postás mindig kétszer csenget újrakiadásával, és a Dupla vagy semmi megjelentetésével Cain-életműsorozatba kezdett-e az Európa Könyvkiadó, de ez valójában nem is annyira lényeges: a harminc éve elhunyt szerző ouvre-jéből alapvetően csak a két fenti cím érett klasszikussá.
Bár többé-kevésbé emlegetik még a magyarul is kiadott, de nehezen beszerezhető Szerenádot, és a nálunk nem elérhető Mildred Pierce-t, talán mégsem nagy leegyszerűsítés az amerikait kétkönyves írónak nevezni.
Az mindenesetre egészen biztos, hogy az aktuális megjelenés hiánypótlónak tekinthető.
A Postás… ismerőinek a szinopszis elolvasásakor déja vu-ben lehet része, és nem véletlenül.
A Kaliforniában játszódó történet középpontjában ugyanis szintén a szerelmi háromszög áll, ahol az egyik résztvevőnek nincs helye: ezúttal Walter Huff biztosítási ügynök szeret bele egyik ügyfelének feleségébe, Phyllis Nirdlingerbe, hogy aztán az asszonnyal szövetkezve tegyék el láb alól az időközben feleslegessé vált férjet.
Szemben azonban a két évvel korábbi regénnyel, itt nagyon is komoly anyagi érdek kapcsolódik a gyilkossághoz: ha vonatbalesetnek sikerül álcázni a bűntényt, az életbiztosítási összeg duplája ütheti a tettesek markát – ezt jelzi az eredetiben beszédesebb (Double Indemnity, azaz Kettős kárigény), magyarul viszont sajnos banálisabb, semmitmondóbb címválasztás.
A Postás…hoz hasonlóan szembetűnően rövid könyv egyértelműen magán viseli szerzője kézjegyét: már alig pár oldal után könnyedén ráismerhetnek a történet szülőatyjára az előbbi regényt olvasottak.
A minimalista stílusban megfogalmazott fiktív (bár néhány elemében egy valós bűntényre támaszkodó) cselekmény, a főhős egyes szám első személyű elbeszélésében tulajdonképpen vallomássá alakul (hasonlóan Frank Chambers esetéhez).
A Dupla vagy semmi nem is tekinthető a szó szoros értelmében kriminek. Ugyan a szerző tiltakozása ellenére az utókor szereti a főleg Chandler és Hammett nevével azonosított hard-boiled-iskolához kötni Caint, az annapolisi születésű író könyvei a teljesen más karakterű bűnregény műfajához köthetőek; a rövidke írások civil, nem alvilági emberek bűnbeesésének és szenvedésének krónikái, szűkszavú mesék a Pénz csábításáról, valamint a Nő ellenállhatatlan erejéről.
A zsáner másik nagy klasszikusához, Jim Thompsonhoz hasonlóan Cain ráadásul úgy képes megfogalmazni keserű történetét, hogy bár az olvasó hamar végezhet a könyvvel, nem lehet nem érezni a mondatok súlyát; az első oldaltól az utolsóig a háttérben dolgozó fatalizmus élménye nehezen felejthető olvasmánnyá avatja a Dupla vagy semmit.
Nem is véletlen, hogy a könyv az amerikai mozi legsötétebb, leginkább kiábrándult irányzatának egyik kulcsfilmjéhez szolgált alapul: a vígjátékai mellett komorabb munkáiról is ismert Billy Wilder a Cain-regény alapján forgatta a noir-korszak egyik legizgalmasabb remekművét.
A (nálunk sajnos Gyilkos vagyok címen futott) 1944-es mű forgatókönyve, amit a rendező és Raymond Chandler közösen jegyez, jórészt hűen adja vissza a pénzéhes szeretők történetét, a változtatások pedig csak előnyére válnak.
A később A test melege formájában újraértelmezett film minden ízében kivételes munka, több mint méltó adaptációja az amerikai szerző borús vallomásának.
Sajnálatos, hogy egy ilyen erőteljes regényekkel induló életmű később nem produkált hasonló jelentőségű klasszikusokat.
Örömteli viszont, hogy a Dupla vagy semmi megjelenésével végre nálunk is olvasható A postás mindig kétszer csenget párdarabja.
Szikáran előadott, mégis izzó története kiváló illusztrációja annak, mire képesek a fentebb említett, nagybetűs tényezők: a Cain-hősöknek legalábbis elég egyetlen gyenge pillanat, és máris úton vannak végzetük felé, nagy léptekkel, visszafordíthatatlanul.
Roboz Gábor
Forrás: http://ekultura.hu/olvasnivalo/page/cikk/2007-08-01+00%3A00%3A00/james-m-cain-dupla-vagy-semmi
|
Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél... egy boszorkány beismerő vallomása... egy mexikói halálpornó-video... Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt - egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni:
Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét...
Egy szó, mint száz: Jude ezer dollár fejében büszke tulajdonosa lesz egy halott ember öltönyének, melyben állítólag egy nyughatatlan szellem kísért. Jude-nak persze semmi oka félni ettől. Kísérti őt sok minden a múltból is - anya- és gyermekverő apa, kíméletlenül eldobott szeretők, elárult, cserbenhagyott muzsikustársak. Eggyel több mit számít?
Csakhogy amit a UPS egy szív alakú fekete dobozban leszállít neki, az nem közönséges, képzeletbeli szellem. Az a legvéresebb valóság. Egyik pillanatról a másikra a legváltozatosabb helyeken kezd felbukkanni az öltöny korábbi tulajdonosa: a folyosón... a hálószobaajtó mögött... Jude imádott Mustangjának hátsó ülésén... az ablakon túl... a tévékészülék képernyőjén... Mintha várna valamire (vagy valakire) - és egyik csontos keze egy láncon függő, fényes borotvát himbál...
A novelláiért több irodalmi díjjal is kitüntetett szerző első regénye a horror és a dark fantasy legújabb csillagának igen ígéretes karrierjét vetíti előre.
http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=cwpK8apTrOj7LqN8NWF4bw**?_v=Joe_Hill_A_sziv_alaku_doboz&id=76388&type=22
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
.png)
